Az Amerikai Egyesült Államoknak vége. Alapítói Kanadába és
Ausztráliába menekültek. A hatalmas ország a 2015-ben kirobbant, szűnni nem
akaró néger-latin háború martalékává vált. A négyszáz éves, fehér
civilizáció romokban hever. A muszlim világban eközben egy régi ellentét minden
más konfliktust maga mögé utasítva vált uralkodóvá. A 2016-ban kirobbant a síita-szunnita
háború öt évig szedte áldozatait. Az európai muszlim férfiak visszatértek
hazájukba, hogy kivegyék részüket a harcokból, mely nagy fellélegzést jelentett
Európa népei számára. A harcok a közel-keleti zsidóságot harapófogóba
kényszerítették, akár csak annak idején a balkáni cigányságot a délszláv
háború. Izrael elvesztette első számú patrónusát, az Egyesült Államokat. Az európai cionista kormányok vették át Amerika szerepét, anyagilag és fegyverrel támogatva Izraelt, végül az Európai Védelmi Szövetség hosszas vita után csapatainak közel-keleti bevetése mellett döntött. Erőszakos tiltakozáshullám söpört végig Európán, melynek következtében az EVSZ vezetősége visszalépett a katonai beavatkozástól, csupán az izraeli, zsidó, polgári lakosság kimenekítését vállalta a régióból. A gazdasági világválság miatt egyébként is kimerült európai nemzetek képtelenek voltak az újabb terhek elviselésére. Szélsőjobboldali milíciák államcsínyek sorozatát hajtották végre. A lakosság néhol segítette, máshol passzívan szemlélte a változásokat. A régi vezetés bűntudatkeltő, sátáni mantrái már nem hatottak. A zsidó menekültekkel megtelt hajók nem tudtak kikötni Európában, így azok – az ENSZ döntésének megfelelően – Madagaszkárnak vették az irányt. Az Izrael-barát kormányok bukása után, a zsidó állam kénytelen volt a még rendelkezésére álló fegyverállományra és az egész világról oda sereglett cionista önkéntesekre támaszkodni, de a muszlim tengerrel szemben ez kevésnek bizonyult. A megmaradt fegyveres erők is kénytelenek voltak az új hazába, Madagaszkárra menekülni.
A muszlim államok katonailag és gazdaságilag teljesen kimerültek az egymással folytatott vallásháborúban. A győzelem reménye mindkét oldalon szertefoszlott, a szemben álló felek gyakorlatilag megsemmisítették egymást. Nincsenek sem politikai, sem katonai szervezetek, melyek ellenőrzésük alatt tarthatnák bármely területet. Mindenki egyetlen célja: a túlélés! A sokat szenvedett lakosság maradéka élelem után kutatva vándorol egyik városból a másikba. Bekövetkezett, amire senki sem számított: birodalmak évszázadokon keresztül folytattak véres háborúkat a Szentföld birtoklásáért, mely most ellenőrizetlen területté vált. A muszlim polgári lakosság már a háború elején elhagyta a gócpontnak számító területet és szétszóródott az arab világban.
A keresztények kötelességüknek tartották, hogy az apokaliptikusnak tűnő állapotok ellenére a Szentföldön maradjanak. A bölcs XVI. Benedek pápa – meghallva segélykiáltásukat – élére állt a lengyel-magyar-horvát Katolikus Hadsereg megszervezésének. A keresztesekhez spanyol, francia és olasz önkéntesek csatlakoztak. Az egyesített katolikus sereg – kihasználva a hatalmi vákuumot – benyomult a területre és visszaállította a Jeruzsálemi Királyságot, mely a pápa védnöksége alá került. A katonai akciót irányító Aleksandr Radziwill lengyel tábornokot múlt héten iktatták be kormányzói hivatalába. Az Új Európában minden a Jeruzsálemi Királyságról szól. Könyvek, filmek, színdarabok ezrei emlékeznek Bouillon Gottfroedről és I. Baldwinról, mintha csak a közelmúlt eseményeit dolgoznák fel! Mintha a Jeruzsálem eleste óta eltelt 730 év csak egy rossz álom lett volna, amiből megkönnyebbülve ébredünk!
A Szentföld visszatért a keresztények jogos tulajdonába! Adja az Úr, hogy ott is maradjon, a zarándokok biztonságát és az ott élő népek boldogságát biztosítva!