Turáni lélek

Nyolc hónap hősies harcot követően 1945 májusában az utolsó visszavonuló magyar katona is elhagyta az ország területét. A vörös horda megdöntötte az ezer éves Apostoli Magyar Királyságot. Tengernyi kín és lelki fertőzés várt a bátor magyar népre, melyet az első világháborúban nem tudtak teljesen megtörni. Mai napig sem állt helyre a magyar államiság, azóta is azok a sátáni körök bitorolják a hatalmat, akik a szovjet bolsevizmus győzelmét előkészítették. Gondoljunk csak Antall Józsefre, akitől olyan sokat vártak egyesek! Attól az Antall Józseftől, akinek apja, id. Antall József a ’44-’45-ös magyarellenes szervezkedés oszlopos tagja volt, majd a bolsevizmus alatt végig első vonalban működött! Említhetjük Göncz Árpádot is, aki szintén partizán volt és ide kívánkozik a Fidesszé vedlett KISZ is!

Amíg Budapest hős védői három hónapon keresztül feltartották az ellenséget, a magyar szellemi elit jó része nyugatra menekülhetett. Az itt maradókra halál várt. Áldozatul esett az ellenségnek három magyar királyi miniszterelnök és az utolsó magyar államfő, Szálasi Ferenc is. A legkegyetlenebb megtorlást Magyarországon vitték véghez a sötétség erői! A nyomort, fizikai és szellemi elnyomást nehezen viselte a magyarság. 1956-ra megérett a közhangulat az ellenállásra. Tizenegy év telt el 1944 októbere óta, de a láng nem hunyt ki! A magyar nemzet készen állt, hogy kiűzze a szovjet megszállókat és élhetőbb politikai rendszert alakítson ki!

A Kommunista vezetés – látva a lengyel példát és érzékelve a nemzet haragját – úgy döntött, kifogja a szelet a vitorlából és az elégedetlenség élére állva reform-kommunista szellemben szervezi át az országot. Ide tartozott többek között a Petőfi Kör és a (deklaráltan kommunista) munkástanácsok szervezete. Később hozzájuk csatlakozott Nagy Imre, aki annyiban önállósította magát, hogy Tito példáját követve külön utas kommunizmust képzelt el, ami életébe került. Az ultrabaltól, akik a bolsevizmus továbbélését kívánták az ultrajobbig, akik az úri Magyarországot akarták visszaállítani, széles volt a paletta a résztvevők között, akár csak 2006-ban. ’56 objektív céljaként így maximum annyit jelölhetünk meg, mint a legkeményebb kommunista diktatúra megszüntetése és a szovjet csapatok kivonása. Ettől eltekintve, ahány ember részt vett a megmozdulásban, annyi féle céllal tette ezt.

1956. október 23-a nem volt forradalom. Nem lehetett az és hála Istennek nem is volt az! A forradalom a rend megdöntését jelenti, természetellenes állapot bevezetését. Ilyen volt az 1640-es angol forradalom, az 1789-es francia-, a ’48-as, valamint az 1917-18-as forradalmak. 1956-ban Magyarországon szélsőbaloldali rezsim működött, tehát egy kirobbanó forradalomnak az lett volna a célja, hogy ettől is balra helyezkedjen el az ország. Ez talán a totális anarchia lett volna. Minden esetre ilyen törekvésről nem tudunk, így 56 kapcsán forradalomról semmiképpen sem beszélhetünk. A marxista történetírás ellenforradalomként, tehát restaurációs kísérletként említette a felkelést, melyet hasonlónak képzeltek az 1919. november 16-ai rendszerváltozáshoz, mikor is Horthy Miklós a Nemzeti Hadsereg élén bevonult Budapestre. Sajnos, nem volt igazuk. Bár valóban ellenforradalom lett volna október 23-a! Bár a király, a nemesség és az Egyház uralmát kívánták volna vissza a felkelők, de sajnos ez csak kis részükre lehetett igaz! Egyedül Mindszenty József bíboros szájából hangzottak el jobboldali követelések, mely szerint az Egyház tulajdonát vissza kell szolgáltatni, a kommunistákat pedig végképp száműzni kell a hatalomból. Lett is nagy szörnyülködés! Sajnos azonban, azt is hozzátette, hogy nem kívánja az úri Magyarország visszaállítását. Végkövetkeztetésként legjobb talán, ha egyszerűen felkelésnek nevezzük október 23-át, így érzelmeink nem befolyásolják fogalomalkotásunkat.

Mindenki, aki fegyvert ragadott, hogy Magyarország sorsa jobbra forduljon hős volt! Attól függetlenül, milyen hatások érték és milyen távlati céljai voltak, életét áldozta azért, hogy a földre szállt pokolnak vége szakadjon! Hálával gondolunk rájuk, akár csak azokra a hősökre, akik 2006. október 23-án, az egész világ legnagyobb megdöbbenésére megismételték azt, amit 60 éve apáik és nagyapáik vittek véghez! Sajnos, azóta annyit romlott a magyarság erkölcsi állapota, hogy a nemzet nem csatlakozott ahhoz a harchoz, melyet maroknyi ember indított el a sötét erők elleni küzdelemben. Sokak szerint éppen ellenségeink mozgatták a szálakat, ők álltak a 2006-os felkelés mögött. Ha így volt, csak örömmel tölthet el minket, hiszen láthatjuk, semmit sem tanultak hatvan év alatt! Gyurcsány beszédének szándékos kiszivárogtatása nyilvánvaló. Az is nyilvánvaló, hogy készültek tüntetésekre. Talán még a szervezők között is ott voltak. De a Goneszlélek egy dologban mindig hátrányban lesz velünk szemben: az érzelmekkel nem tud számolni! Ha valóban ők készítették elő az ellenállást, őrültséget műveltek, hiszen ismét kicsúsztak kezük közül a szálak, ismét veszélybe került uralmuk!  

1919. november 16-a, 1944. október 15-e és 1956. október 23-a után, 2006 október 23-án ismét felébredt a magyarságban a turáni lélek, melyről Doros Gábor A magyarság életereje című munkájában olyan szépen ír. A turáni ember nem engedi, hogy az idegen úrrá váljon fölötte és erről újra és újra tanúbizonyságot tesz. Váratlanul és misztikus módon tört felszínre ez az ősi erő és szembeszállt az általános elsötétedéssel, ámulatba ejtve a harcot régen feladott nemzeteket. Mi lehet a magyarázat arra, hogy 2006-ban, mikor a jobboldaliság erői szűk csoportokra korlátozódnak a földön és az erőszakos fellépés a szélsőbalra korlátozódik, Európa közepén, Magyarországon jobboldali felkelés robban ki? Pio atya jóslata ad feleletet: "Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!"