2011. július 26., kedd

Tragédia Norvégiában

Nehéz megítélni, hogy őrület, vagy sátáni gonoszság vezette Anders Behring Breiviket, mikor Norvégiában, július 22-én, pénteken borzalmas mészárlást végzett nyaraló fiatalok között. A médiában megjelenő hírek szokás szerint teljesen zavarosak, ellentmondásosak. A férfit szélsőjobboldalinak és keresztény extrémistának nevezik. Mire alapozzák ezt? Muszlimellenes beállítottságára, valamint azon állítására, mely szerint keresztes lovag.

A valódi, európai szélsőjobboldal, különösen pedig az ultrajobboldal ellenzi az Európába irányuló muszlim expanziót, de ez még kevés a szélsőjobboldalisághoz. A jobboldaliság (és ennek tiszta formája, a szélsőjobboldaliság) valami melletti és nem valami elleni kiállást jelent. Gerincét a tradicionális, keresztény berendezkedéshez való (kisebb-nagyobb mértékű) ragaszkodás alkotja. Az esetleges ellenségekkel való szembehelyezkedés csak járulékos része lehet egy valódi jobboldali ideológiának.

Ha Breivik keresztes lovagnak hiszi magát, óriásit téved! A keresztes lovagok a Szent Föld felszabadításával, védelmével, valamint ispotályok fenntartásával foglalkoztak, értelmetlen terrorcselekmények végrehajtása helyett. A Templomos Rendnek több eszmei utódja is működik, melyeket az Egyház elismer, ezek karitatív tevékenységet folytatnak. A liberális média „keresztény extrémista” kifejezése teljesen értelmezhetetlen. A két fogalmat lehetetlen összekapcsolni. A fundamentalista kifejezés összeköthető a kereszténnyel, de a merénylőre ezt sem vonatkoztathatjuk. Utóbbi az alapokhoz való ragaszkodást jelenti. Itt viszont feltétlenül meg kell jelölni, mely keresztény felekezetről beszélünk? Evangélikus, katolikus? Az evangélikus fundamentalizmus nem a mi asztalunk, arra nem térünk ki. A katolikus fundamentalizmus (tradicionalizmus) – akár csak a szélső, illetve ultrajobboldaliság szemben áll a muszlim világuralmi törekvéssel, nem kevésbé annak zsidó megfelelőjével és itt van a bökkenő!

Az egész liberális média elhallgatja, hogy a merénylő cionista volt, távoli unokatestvéreinknek nevezte a zsidókat! Nyilván az iszlám iránti vak gyűlölet sodorta idáig Breiviket. Ez általános tendenciának nevezhető Nyugat-Európa nemzeti radikális oldalán, ahogy azt korábban említettük. A merénylő 1500 oldalas tanulmányban állítólag többször említi a MIÉP, a Jobbik és a HVIM nevét, ebből kifolyólag a hazai zsurnaliszták mély-rétege arról kezdett elmélkedni, beszélhetünk-e eszmei rokonságról, vagy valós kapcsolatokról Breivik és az említett szervezetek között? Úgy gondoljuk, ezzel önmagukat minősítették! A három szervezet természetesen azonnal megkapta a szélsőjobboldali jelzőt, ami teljesen alaptalan, hiszen egyik sem vallja magát annak. Még a magukat annak vallók is csak kis százalékban felelnek meg annak, amit a szélsőjobboldaliság megkövetel, hát még, akik nem is vállalják fel! A nemzeti-kommunista MIÉP esetében nehéz lenne fellelni bármilyen jobboldali elemet. A Jobbiknál az utóbbi néhány évet szemlélve beszélhetünk egy óvatos jobboldali érdeklődésről, viszont tekintve, hogy Vona Gábor szerint a tradíció utolsó mentsvára az iszlám, a merénylővel összeházasítani a pártot finoman szólva komoly szakmai baki. A HVIM-en belül működnek erősen pozitív elemek, de attól még távol vannak, hogy szélsőjobboldali mozgalomként beszéljünk róluk.

A merénylő szabadkőműves tagságát megemlítette a média, de furcsa módon egy újságírónak sem okozott fejtörést, hogy akkor mégis hogyan lehet „keresztes lovag”? Széles körben ismert, hogy a szabadkőművesség keresztényellenes, szabadelvű, titkos társaság, gyökerei a „felvilágosodáshoz”, a „nagy” francia forradalomhoz és a sátánizmushoz nyúlnak vissza, az Egyház pedig kiközösítéssel bünteti az oda belépő katolikusokat. 

Csak remélhetjük, hogy egy magányos őrültről van szó és nincsenek szélesebb összefüggései a történteknek! Lehetséges verzióként merült fel, hogy Izrael üzent Norvégiának, amiért az – Európában elsőként – a Palesztin állam elismerésére készül. Ezt támasztja alá, hogy az elkövető láthatóan alapos katonai-elhárítási kiképzést kapott. Az sem kizárt, hogy a kereszténység és a templomos lovagok belekeverése éppen  hitünk és a tradicionális katolikus erők lejáratásának szándékával történt!

Szemben állunk Európa eliszlamizálódásának folyamatával, de semmiképp sem lehet eszköz ez ellen a terror! A norvég munkáspártra hárítani az egész problémát (pláne gyerekeket büntetni) abszurdum. A jelenlegi helyzet kialakulásában minden Nyugat-európai párt ludas, kivéve a bevándorlás-ellenes pártokat, akik viszont hibásan „az ellenségem ellensége a barátom” elvet követik.

Isten nyugosztalja az áldozatokat és enyhítse fájdalmát a hozzátartozóknak!


2011. július 15., péntek

Jeruzsálem felszabadításának évfordulójára

Ma ünnepeljük Jeruzsálem felszabadításának 912. évfordulóját. Az elsősorban francia, burgund és normann nemeseket tömörítő keresztes sereg 1099. június 4-én vette körül Jeruzsálemet. A lassan haladó ostromot a genovaiak által hozott ostromgépek segítették győzelemhez július 15-én. A keresztesek a Szent Sírhoz zarándokoltak, majd körmenetet tartottak, hálát adva az Úrnak segítségéért. A keresztesek többsége hazatért Európába. Az ott maradók július 22-én tanácskozást tartottak a Szent Sír Bazilikában, mely a hagyomány szerint Jézus sírját fedi. A megalakuló Jeruzsálemi Királyság élére a hadjárat egyik vezetőjét, Alsó-Lotharingia hercegét, Bouillon Gottfriedet választották. Gottfried visszautasította a felkínált királyi címet. Általában a Szent Sír védelmezője titulust használják vele kapcsolatban, bár ez csak egy levélben szerepel. Ő princepsnek, vagy duxnak, azaz hercegnek nevezte magát. Valószínűleg ő alapította a Szent Sír Lovagrendet is. Jeruzsálem első királya öccse, Balduin volt, akit 1101. december 25-én koronázott meg Jeruzsálem pátriárkája.

Az iszlám előírja követőinek a dzsihádot, a szent háborút, mely által muszlim uralom alá kell hajtani minél több földet. Mohamed próféta halálát követően utódai, a kalifák Ázsiában, Afrikában, majd az Ibériai-félszigeten hódítottak. Martell Károly frank majordomus 732-ben Poitiersnél megállította expanziójukat. 638-ban Omár kalifa elfoglalta a Római (Bizánci) Birodalomtól Jeruzsálemet. Kezdetben csak a „hitetlenek adóját” (dzsizje) követelték meg a keresztény lakosságtól, de a 10-11. század fordulóján kezdetét vette üldözésük. Az európai zarándokok rablótámadásoktól szenvedtek. 1078-ban a szeldzsuk törökök uralma alá került a város. I. Alexiosz bizánci császár segítséget kért VII. Gergely pápától, akit az invesztitúraharc kötött le, így a császár egyedül maradt a törökökkel szemben. II Orbán pápára várt a keresztes hadjárat összehívásának feladata. 1095-ben, Clermontban hirdette meg, Jeruzsálem felszabadításának és a zarándoklatok biztosításának céljával. A harcban elesőknek feloldozást és bűnbocsánatot hirdetett a szentatya. „Deus le volt!” – „Isten akarja!” – kiáltotta a tömeg. Vörös posztó kereszttel jelölték magukat a harcosok. A Jeruzsálembe indulóknak előzőleg ki meg kellett beszélniük tervüket lelkiatyjukkal. Szent László magyar királyt kérték fel a seregek vezetésére, de ő még az évben elhunyt, így három francia nemest, Bouillon Gottfriedot, Raymond de Saint-Gilles-t és Toulouse-i Rajmundot választották ki a feladatra.  

1096-ban vette kezdetét az első keresztes hadjárat. A sereg Magyarországon és a Balkánon keresztül jutott el Bizáncba. Itt levertek több császár-ellenes lázadást és megsemmisítettek egy rablóbandát. I. Alexiosznak sikerült rákényszeríteni Gottfriedre és Toulouse-i Rajmundra fennhatóságának elismerését, de Saint-Gilles-i Rajmund erre nem volt hajlandó, csak akkor, ha a császár seregével elkíséri őket Jeruzsálemig, melyre nem kapott ígéretet. 1097-ben folytatták útjukat. Elfoglalták Nikaiát, majd átengedtek a császárnak. Ezután bevették Antiokhiát. A megrongálódott vára ostrom alá vette Kerguba emír, ezért a bizánci császár segítségét kérték. I. Alexiosz el is indított egy sereget, de azok a birodalom határán tábort ütöttek. Ennek ellenére Antiokhiát keserves harc árán sikerült megvédeni, melyben közrejátszott, hogy megtalálták a városban Longinus lándzsáját, mellyel a római katona átdöfte Krisztus testét. A győzelem hírére a császár hazavonult határon várakozó seregével, ezért a keresztesek végleg szakítottak a birodalommal. Az egyik elfoglalt muszlim erődöt kibővítették, Krak des Chevaliers néven vált ismertté. Innen Jeruzsálemhez vezetett útjuk...

Felmerülhet a kérdés, volt-e értelme e rengeteg áldozatnak, mikor másfél évszázad múlva újra elveszett a város és máig sem tudtuk visszaszerezni? Igen, volt értelme! Először is, minden erőfeszítésnek, áldozatnak van értelme, mellyel az Urat szolgáljuk! Másodszor pedig minden kardélre hányt pogánnyal csökkent az esélye, hogy a muszlimok bekebelezik Európát! Ugyan úgy volt értelme, mint szembeszállni a második világháborúban és '56-ban a szovjet kolosszussal! Sajnos, a sötétség erői a huszadik század második felében trójai falóként csempészték be a keresztény világba a muszlim tömegeket, melybe a lusta, hedonista lakosság cinkos módon beletörődött! Mutatkoznak már jelei türelmük elfogyásának, de az összefüggéseket még nem látják, továbbra is dróton rángatják őket.   

Küszöbön áll az önálló Palesztin állam elismerése. Számunkra, tradicionális katolikusok számára ez semmiféle pozitívumot nem jelent. A Nyugat-európai, muszlim bevándorlástól szenvedő országok „radikális jobboldala” a zsidóknak-, az ettől nem fenyegetett hazai „radikális jobboldal” antijudaista alapon az araboknak drukkol.  E két szemita nép 63 éve folytat véres küzdelmet a Szentföld birtoklásáért, mely terület valójában a keresztényeket illeti. Itt tanított és szenvedett kereszthalált Krisztus Urunk, 380-tól 638-ig keresztény császárok kezén volt a város. Jogigényt az egykori Jeruzsálemi Királyság területére a magyar királyi ház, a Habsburg-Lotharingiai dinasztia jelenthetne be. II. András, II. Baldvin jeruzsálemi király ükunokája vette fel a címet 1217/18-as keresztes hadjáratát követően. Megerősítést adott Károly Róbert trónra kerülése, aki dédunokája volt I. Károly Szicíliai királynak, aki 1277-ben megvásárolta a címet Poitiers Mária antiochiai hercegnőtől. A legjobb megoldást az jelentené, ha V. Károly királyunk helytartót nevezne ki a visszaállított királyság élére. Szimpatikus alternatívát kínál a Lengyel Nemzeti Újjászületés nevű szervezet, mely a pápa védnöksége alá helyezné a Szentföldet. Harmadik verzióként lehetséges lenne, hogy egy lovagrend (milícia) szabadítsa fel a területet, melynek nagymestere kikiáltaná magát a Szent sír védelmezőjének!

Éljen a Jeruzsálemi Királyság!  



2011. július 4., hétfő

Elhunyt II. Ottó magyar király

Elhunyt II. Ottó magyar király. Adj Uram örök nyugodalmat neki és az örök Világosság fényeskedjék neki! Nyugodjon békében!

Éljen V. Károly magyar király!

Mindenható Úristen! Kérünk Téged, eszközöld, hogy a Te szolgád, a mi apostoli királyunk, Károly, ki kegyelmedből vette át az ország kormányát, minden erényben gyarapodjék és ezekkel ékeskedve, a vétkek szörnyeit kerülhesse és ellenségein diadalmaskodván, hozzád, ki út, igazság, élet vagy, a rábízott néppel együtt eljuthasson!"