Jeruzsálem felszabadításának évfordulójára

Ma ünnepeljük Jeruzsálem felszabadításának 912. évfordulóját. Az elsősorban francia, burgund és normann nemeseket tömörítő keresztes sereg 1099. június 4-én vette körül Jeruzsálemet. A lassan haladó ostromot a genovaiak által hozott ostromgépek segítették győzelemhez július 15-én. A keresztesek a Szent Sírhoz zarándokoltak, majd körmenetet tartottak, hálát adva az Úrnak segítségéért. A keresztesek többsége hazatért Európába. Az ott maradók július 22-én tanácskozást tartottak a Szent Sír Bazilikában, mely a hagyomány szerint Jézus sírját fedi. A megalakuló Jeruzsálemi Királyság élére a hadjárat egyik vezetőjét, Alsó-Lotharingia hercegét, Bouillon Gottfriedet választották. Gottfried visszautasította a felkínált királyi címet. Általában a Szent Sír védelmezője titulust használják vele kapcsolatban, bár ez csak egy levélben szerepel. Ő princepsnek, vagy duxnak, azaz hercegnek nevezte magát. Valószínűleg ő alapította a Szent Sír Lovagrendet is. Jeruzsálem első királya öccse, Balduin volt, akit 1101. december 25-én koronázott meg Jeruzsálem pátriárkája.

Az iszlám előírja követőinek a dzsihádot, a szent háborút, mely által muszlim uralom alá kell hajtani minél több földet. Mohamed próféta halálát követően utódai, a kalifák Ázsiában, Afrikában, majd az Ibériai-félszigeten hódítottak. Martell Károly frank majordomus 732-ben Poitiersnél megállította expanziójukat. 638-ban Omár kalifa elfoglalta a Római (Bizánci) Birodalomtól Jeruzsálemet. Kezdetben csak a „hitetlenek adóját” (dzsizje) követelték meg a keresztény lakosságtól, de a 10-11. század fordulóján kezdetét vette üldözésük. Az európai zarándokok rablótámadásoktól szenvedtek. 1078-ban a szeldzsuk törökök uralma alá került a város. I. Alexiosz bizánci császár segítséget kért VII. Gergely pápától, akit az invesztitúraharc kötött le, így a császár egyedül maradt a törökökkel szemben. II Orbán pápára várt a keresztes hadjárat összehívásának feladata. 1095-ben, Clermontban hirdette meg, Jeruzsálem felszabadításának és a zarándoklatok biztosításának céljával. A harcban elesőknek feloldozást és bűnbocsánatot hirdetett a szentatya. „Deus le volt!” – „Isten akarja!” – kiáltotta a tömeg. Vörös posztó kereszttel jelölték magukat a harcosok. A Jeruzsálembe indulóknak előzőleg ki meg kellett beszélniük tervüket lelkiatyjukkal. Szent László magyar királyt kérték fel a seregek vezetésére, de ő még az évben elhunyt, így három francia nemest, Bouillon Gottfriedot, Raymond de Saint-Gilles-t és Toulouse-i Rajmundot választották ki a feladatra.  

1096-ban vette kezdetét az első keresztes hadjárat. A sereg Magyarországon és a Balkánon keresztül jutott el Bizáncba. Itt levertek több császár-ellenes lázadást és megsemmisítettek egy rablóbandát. I. Alexiosznak sikerült rákényszeríteni Gottfriedre és Toulouse-i Rajmundra fennhatóságának elismerését, de Saint-Gilles-i Rajmund erre nem volt hajlandó, csak akkor, ha a császár seregével elkíséri őket Jeruzsálemig, melyre nem kapott ígéretet. 1097-ben folytatták útjukat. Elfoglalták Nikaiát, majd átengedtek a császárnak. Ezután bevették Antiokhiát. A megrongálódott vára ostrom alá vette Kerguba emír, ezért a bizánci császár segítségét kérték. I. Alexiosz el is indított egy sereget, de azok a birodalom határán tábort ütöttek. Ennek ellenére Antiokhiát keserves harc árán sikerült megvédeni, melyben közrejátszott, hogy megtalálták a városban Longinus lándzsáját, mellyel a római katona átdöfte Krisztus testét. A győzelem hírére a császár hazavonult határon várakozó seregével, ezért a keresztesek végleg szakítottak a birodalommal. Az egyik elfoglalt muszlim erődöt kibővítették, Krak des Chevaliers néven vált ismertté. Innen Jeruzsálemhez vezetett útjuk...

Felmerülhet a kérdés, volt-e értelme e rengeteg áldozatnak, mikor másfél évszázad múlva újra elveszett a város és máig sem tudtuk visszaszerezni? Igen, volt értelme! Először is, minden erőfeszítésnek, áldozatnak van értelme, mellyel az Urat szolgáljuk! Másodszor pedig minden kardélre hányt pogánnyal csökkent az esélye, hogy a muszlimok bekebelezik Európát! Ugyan úgy volt értelme, mint szembeszállni a második világháborúban és '56-ban a szovjet kolosszussal! Sajnos, a sötétség erői a huszadik század második felében trójai falóként csempészték be a keresztény világba a muszlim tömegeket, melybe a lusta, hedonista lakosság cinkos módon beletörődött! Mutatkoznak már jelei türelmük elfogyásának, de az összefüggéseket még nem látják, továbbra is dróton rángatják őket.   

Küszöbön áll az önálló Palesztin állam elismerése. Számunkra, tradicionális katolikusok számára ez semmiféle pozitívumot nem jelent. A Nyugat-európai, muszlim bevándorlástól szenvedő országok „radikális jobboldala” a zsidóknak-, az ettől nem fenyegetett hazai „radikális jobboldal” antijudaista alapon az araboknak drukkol.  E két szemita nép 63 éve folytat véres küzdelmet a Szentföld birtoklásáért, mely terület valójában a keresztényeket illeti. Itt tanított és szenvedett kereszthalált Krisztus Urunk, 380-tól 638-ig keresztény császárok kezén volt a város. Jogigényt az egykori Jeruzsálemi Királyság területére a magyar királyi ház, a Habsburg-Lotharingiai dinasztia jelenthetne be. II. András, II. Baldvin jeruzsálemi király ükunokája vette fel a címet 1217/18-as keresztes hadjáratát követően. Megerősítést adott Károly Róbert trónra kerülése, aki dédunokája volt I. Károly Szicíliai királynak, aki 1277-ben megvásárolta a címet Poitiers Mária antiochiai hercegnőtől. A legjobb megoldást az jelentené, ha V. Károly királyunk helytartót nevezne ki a visszaállított királyság élére. Szimpatikus alternatívát kínál a Lengyel Nemzeti Újjászületés nevű szervezet, mely a pápa védnöksége alá helyezné a Szentföldet. Harmadik verzióként lehetséges lenne, hogy egy lovagrend (milícia) szabadítsa fel a területet, melynek nagymestere kikiáltaná magát a Szent sír védelmezőjének!

Éljen a Jeruzsálemi Királyság!