III. Borisz, az Egyesítő

Hatvannyolc évvel ezelőtt hunyt el III. Borisz bolgár cár, azon kevés, huszadik századi uralkodó egyike, aki valóban uralkodóként viselkedett! Hallgatva a Szentlélek szavára nem tűrte, hogy pusztán bohóc legyen, hanem kezébe ragadva a hatalmat, konzervatív rezsimet épített ki országában és részt vett a sötétség erői elleni, eddig utolsó hatalmas küzdelemben!

III. Borisz, az Egyesítő (teljes nevén: Szász-Coburg-Gotha-Koháry Boris Klemens Robert Maria Pius Ludwig Stanislaus Xaver) 1894. január 30-án született Szófiában, a bolgár cári dinasztiát (mely királyi rangúként deklarálta magát, csak hagyománytiszteletből nevezte magát cárinak) megalapító I. Ferdinánd és Bourbon-Pármai Mária Lujza cárné gyermekeként. Az Oroszországgal való jó viszony érdekében Ferdinánd úgy döntött, Borisz fiát ortodox vallásúnak keresztelteti, keresztapának II. Miklós orosz cárt kérte fel. Ezzel szembe került katolikus feleségével, valamint nagybátyjával, I. Ferenc József császár-királlyal. A Katolikus Egyház kiközösítette. A feszültséget enyhítendő többi gyermekét katolikusnak kereszteltette.

Borisz alapoktatást a Cári Középiskolában kapott, melyet apja kizárólag fiai számára alapított 1908-ban. A Szófiai Katonai Iskolában folytatta tanulmányait, majd részt vett a Balkán háborúkban. Az első világháborúban összekötő tisztként szolgált a vezérkar és a macedón fronton harcoló hadsereg között. 1916-ban ezredessé léptették elő és megbízták a német Mackensen Hadsereg és a Románia ellen harcoló Harmadik Bolgár Hadsereg közti összekötői feladattal. Borisz keményen dolgozott, hogy megkönnyítse a kapcsolatot Mackensen és a Harmadik Hadsereg parancsnoka, Stefan Tosev altábornagy között. Bátorságával és személyes példájával tisztelet vívott ki magának a csapatoknál, valamint magas rangú bolgár és német parancsnokok körében. Ludendorff tábornok kiválóan képzett, alapos, katonás emberként jellemezte, aki feltűnően érett korához képest. Apja Antant nyomására történt lemondását követően, 1918. október 3-án foglalta el a trónt.

Egy évvel trónra lépését követően Alexander Stamboliyski, az Agrárunió vezetője lett a miniszterelnök. A középosztály és a katonaság nem nézte jó szemmel Stamboliyski baloldali politikáját, 1923. június 9-én, a cár egyetértésével katonai puccs vetett véget kormányzásának. 1925-ben Görögországgal robbant ki háború Petrichnél, melyet a Népszövetség segítségével zártak le. Ugyanezen évben két sikertelen merényletet követett el a szélsőbaloldal a cár ellen. A második sikertelen merénylet után több ezer kommunista és agrárius felforgatót likvidált a hadsereg. Ez talán sokakban megütközést kelt, de érdemes tudni, hogy a második, pokolgépes merénylet 140 áldozattal járt!

1934. május 19-én újabb felkelés tört ki, melyet a Zveno katonai csoport irányított. A cár hatalma formálissá vált. Borisz félt egy köztársasági fordulattól, ezrét 1935 januárjában erőszakos úton visszaszerezte a hatalmat, engedélyezte a parlament működését, de a pártokét nem. A marxista történetírás a „királyi diktatúra kiépítéseként” szokta ezt említeni, ami egy értelmezhetetlen fogalom, helyesebb abszolút, vagy valódi monarchiáról beszélni.  

Borisz 1930 októberében feleségül vette III. Viktor Emánuel olasz király lányát, az esküvőn részt vett a Duce is. Szófiában ortodox szertartás szerint is összeadták őket. 1933-ban lányuk született, Mária Lujza, 1937-ben pedig fiúk, Simeon trónörökös. Borisz cár szerepelt a Time magazin 1941. január 20-ai számának címlapján teljes katonai uniformisban.

1940-ben Bulgária német segítséggel visszaszerezte Dél-Dobrudzsát, 1941-ben csatlakozott az antikomintern paktumhoz és a háromhatalmi egyezményhez a második Balkán háborúban és az első világháborúban elvesztett további területeinek visszaszerzése céljából. Ugyanezen évben Bulgárihoz csatolták Macedóniát és Trákiát. A német csapatok engedélyt kaptak a Görögországba vezető vasútvonal használatára.

Bulgária nem csatlakozhatott a Szovjetunió elleni keresztes hadjárathoz. Az ország 1878-ban orosz segítséggel szabadult fel az oszmán uralom alól, ezért a bolgár tiszteket lehetetlen lett volna rávenni, hogy Oroszország ellen harcoljanak. Sajnos, úgy látszik már akkor is általános jelenség volt a princípium zavar és tanult emberek képesek voltak az Orosz cárságot azonosítani a Szovjetunióval! Az USA-nak és Angliának viszont hadat üzent Borisz, 1943-44- ben az általunk is jól ismert terrorbombázásokkal sújtották Szófiát.

1943. augusztus 28-án Borisz cár visszaadta lelkét Teremtőjének. Halálát szívelégtelenség okozta. A gyászmisét az Alexander Nyevszkij-székesegyházban mutatták be, síró emberekkel telt meg az utca. Borisz testét a Rila kolostorba temették. 1944 szeptemberében a kommunisták exhumálták és a Vránai palota közelében temették el. Innen újabb, ismeretlen helyre vitték. A Vránai palota mellett csak üveghengerbe zárt szívét találták meg, melyet özvegye 1993-ban ismét a Rila-kolostorban temettetett el. Alattvalói ezt a mondatot vésték koporsójába: III. Felszabadító Boriszé, a hálás Macedóniából.   

Adj Urunk, örök nyugodalmat neki és az örök világosság fényeskedjék neki! Add, hogy az uralkodó dinasztiák leszármazottai Borisz dicső példáját kövessék! 

Faji zavargások Angliában

Gyümölcséről ismerszik meg a fa – mondta Krisztus Urunk (Mt 7,17). Anglia keserűen megtapasztalta, hová vezet a színes bőrű, pogány bevándorlás engedélyezése! Ugyan azok az események játszódtak le, melyek pár éve Franciaországban borzasztották el a fehér lakosságot. A bevándorlás-pártiak azt ígérték, hogy a színes bőrű bevándorlók asszimilálódni fognak a fehér társadalomba. Hála Istennek ez nem történt meg és a nyugat-európai népek legalább ennyiben nem korcsosultak el, ha érte is őket biológiai és szellemi fertőzés. A bevándorlók különálló testként élnek a gazdag nyugati államokban és – a technikai civilizáció és a fehér nők kihasználása mellett – vad ösztöneiknek engedelmeskedve igyekeznek átalakítani / lerombolni azokat. Félő, hogy Nyugat-Európa a Dél-Afrikai Köztársaság szomorú sorsára fog jutni. Utóbbi, magas technikai fejlettségű államot éppen most hagyják el utolsó fehér alkotói, mentve életüket. Anyaországuk, Hollandia, mely lassan megfullad a színes bevándorlók özönétől, nem engedi haza őket, így a tengerentúli angolszász államok felé veszik az irányt.

A média erőltetetten szajkózza, hogy Angliában nem faji zavargásról volt szó, fehérek is részt vettek a fosztogatásokban. Ezzel szemben tudjuk, hogy a szikrát egy néger drogdíler likvidálása jelentette. Akár csak itthon, mikor a cigány bűnözők előállításakor a rendőrökre támad a rokonság. Az incidenst követően először a négerek kezdetek pusztítani, majd más színes bőrű bevándorlók is bekapcsolódtak. Fájó, hogy valóban bűntárssá váltak fehér fiatalok is. Ezért említtettük, hogy a szellemi fertőzés kimutatható. Lásd azokat a videókat, ahol fehér gyerekek asszisztálásával verik a cigányok magyar osztálytársaikat! Nem csak a biológiai, hanem a lelki-szellemi rassz is deformálódhat.

Isten különböző rasszokat teremtett, különböző testi, szellemi és lelki adottságokkal. Ennek függvényében az emberfajták más és más civilizációt hoztak létre. A fehér és sárga fajta magas szintű technikai civilizációt alapított. Előbbi ezt a civilizációt olyan területekre is kiterjesztette, ahol tropikális rasszok (negrid, ausztralid), illetve ezektől érintett népek (arabok) éltek. Érintkezésbe lépett ezekkel a kultúrákkal, a négereket rabszolgaként használta fel, mellyel elindult a lejtőn. A szabadkőművesség, melynek célja a keresztény civilizáció romba döntése, a káosz, melynek helyébe saját világállamát helyezné, rend-teremtőként tetszelegve, kiváló fegyvert kapott kezébe célja elérésére. Felszabadította a rabszolgákat, akiket viszont nem helyezett vissza saját környezetébe (a természetbe), hanem a fehér civilizációban hagyta ékként. A vegyes lakosságú államok korlátozó törvényekkel igyekeztek gátat szabni az egymástól merőben különböző kultúrák keveredésének. A sötét erők folytatták aknamunkájukat. Lebontották a gátakat, melynek következtében a fehér civilizáció a negrid rassz testi-lelki-szellemi sajátosságait kezdte átvenni, feladva Istentől kapott saját identitását. Mára ez olyan szintet ért el, hogy egyenesen dicsőítik a legnagyobb szégyent és tragédiát, a két fajta keveredését! A szellemi behatás az élet minden területén érezhető: zene, tánc, öltözködés, képzőművészet, szexuális kultúra, illem. 

A liberálisok egyik kedvenc frázisa szerint az emberek egyelőek. „Ezt tanította Jézus is” szajkózzák, bár sosem hoznak fel ennek igazolásra szentírási helyet. A keresztény tanítás alapján valóban beszélhetünk egyenlőségről, de nem mindegy, milyen szempontból! 1. Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. 2. Mindenki szenved az áteredő bűntől. Ebben ki is merül az emberek egyenlősége! A mindennapi tapasztalat és a kutatások (melyet ma üldöznek) igazolják, hogy a rasszok nem egyenlők szellemi képességeik és erkölcsi érzékük vonatkozásában. Ha nem akarunk így járni, sürgősen biztosítani kell annak lehetőségét, hogy minden rassz, mások zavarása nélkül, Isten adta alkatának megfelelő környezetben élhessen!

A házasság: szentség

A máltai parlament is engedélyezte a válást

A máltai parlament megszavazta azt a törvényt, amely ezentúl engedélyezné a válást a nagy többségben katolikusok lakta országban. Európában Málta volt az utolsó ország, ahol tilos volt a házasság felbontása.

A 69 fős törvényhozásban 52 képviselő szavazott igennel, tizenegy pedig nemmel. George Abela államfőnek kell kihirdetnie majd a törvényt, amely októberben lép hatályba.

A kormányzó Nemzeti Párt (PN) ellene volt a törvény elfogadásának, de 35 parlamenti képviselője közül 19 a frakciófegyelmet megtörve a válás engedélyezésére voksolt.

A szigetországban májusában rendeztek népszavazást a kérdésről, amelyen 53 százaléka szavazott arra, hogy fel lehessen bontani a házasságokat. A referendum csupán véleménynyilvánító hatályú volt, de elengedhetetlen a különleges törvény elfogadásához.

Az ellenzők táborát erősítette Lawrence Gonzi miniszterelnök és a katolikus egyház, amely hivatalosan nem kampányolt, de bevetette minden befolyását a kérdésben. Gonzi a szavazás után bejelentette, hogy a törvényhozás jogerőre emelte azt, amiről a népszavazáson határoztak. Hangsúlyozta, hogy kényelmetlenül érzi magát a válás intézményének máltai bevezetése miatt, és ezért is szavazott ellene.

MTI, 2011. július 25.

 

Gyászos napként vonult be Európa történelmébe 2011. július 25-e. A házasság szentségének állami elismerését temettük e napon Európában. Krisztus Urunk e szavakkal emelte szentség rangjára a házasságot: „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza” (Mk 10,9). Pusztán természetjogi alapon is levezethető a házasság felbonthatatlansága. Két ember lelkileg maximálisan akkor adja át magát egymásnak (és minden egészséges ember erre törekszik), ha hűséget fogadnak a sírig. Ha visszafordíthatatlanul egymásnak ajándékozzák magukat. Ebbe nem fér bele a válás, de nem fér bele a házassági szerződés sem, mely kiskaput biztosít a válásnak. Tény, hogy nagyon sok házasság romlik meg, de nézzük meg, milyen út vezetett ehhez?

A felforgatás erői meghirdették, hogy a házasság nem szentség, így akár fel is lehet bontani. Ezzel csökkent a házasulandók felelőssége, hiszen azt gondolhatták: „ha nem működik, legfeljebb elválunk”. Ezt követte a polgári házasság bevezetése, mely végképp megszüntette a házasság szakralitását társadalmi szinten. Szerződéssé silányult, mint amit egy ügyféllel, vagy egy alkalmazottal szoktak kötni. „Természetesen” a polgári házasság már felbontható kapcsolatként indult. A kegyelemdöfést a szabad szerelem propagálása adta meg a házasságnak. Ha a testi és a lelki önátadás szétválasztható, ha a házasság előtt is legális a nemi élet, vadházasságban is lehet élni, akkor mégis mi szükség a házasságra? Nemzzünk nyugodtan törvénytelen gyermekeket, ha megunjuk társunkat, rakunk másik fészket! Máris elérkeztünk az atomizálódott társdalomhoz, ahol egy-szülős, lelkileg súlyosan sérült, zavarodott emberek milliói keresik a boldogságot a párkapcsolatokban, melyeknek célja továbbra sem a tiszta jegyességen alapuló, élethosszig tartó, Isten által megáldott, gyermekáldásban gazdag házasság, hanem az élvezetek hajhászása, azaz ott folytatják, ahol szüleik elrontották. A szexuális szabadosságnak köszönhető az abortuszok számának irtózatos növekedése és a nemi betegségek terjedése is.

Felmerül a kérdés, mit tehetünk a rengeteg kudarcba fulladt házassággal? „Szenvedjen együtt” egy életen két a két fél?  1. Ha a fiatalok tisztán készülnének a házasságra, abban a tudatban, hogy életre szólóan döntenek valaki mellett, szilárdabb házasságok születnének. Kutatások szerint azon házasságok, melyeket együttélés előz meg, többnyire válással végződnek. A természet törvényeinek felrúgása megbosszulja önmagát! 2. Ha egy házasság megromlik, és ennek hátterében olyan érvénytelenítő ok állhat, melyre a házasság megkötésekor nem derült fény, lehetősége van a házaspárnak érvénytelenítésért (Nem válásért!) folyamodni az egyházi bírósághoz. (Ld: Katolikus Egyház Katekizmusa.) 3. Ha nem érvénytelenítik a házasságot, de bizonyos körülmények (házasságtörés, vagy más, súlyos ok) élhetetlenné teszik, az Egyház megengedi a különélést is. (Ld: Egyházi Törvénykönyv 1151. kán.)

Első körben támogatnánk, ha a keresztény felekezetek által kötött házasságokat az állam is elfogadná érvényesnek. Ezt követően, ha végbemegy a társadalom rekrisztianizálása, szükségtelenné válik a polgári házasság. A végcél pedig, hogy mindenki, aki erre kap elhívást, Isten által megáldott, élethosszig tartó, boldog házasságban éljen!