A máltai parlament is engedélyezte a válást
A máltai parlament megszavazta azt a törvényt, amely ezentúl engedélyezné a válást a nagy többségben katolikusok lakta országban. Európában Málta volt az utolsó ország, ahol tilos volt a házasság felbontása.
A 69 fős törvényhozásban 52 képviselő szavazott igennel, tizenegy pedig nemmel. George Abela államfőnek kell kihirdetnie majd a törvényt, amely októberben lép hatályba.
A kormányzó Nemzeti Párt (PN) ellene volt a törvény elfogadásának, de 35 parlamenti képviselője közül 19 a frakciófegyelmet megtörve a válás engedélyezésére voksolt.
A szigetországban májusában rendeztek népszavazást a kérdésről, amelyen 53 százaléka szavazott arra, hogy fel lehessen bontani a házasságokat. A referendum csupán véleménynyilvánító hatályú volt, de elengedhetetlen a különleges törvény elfogadásához.
Az ellenzők táborát erősítette Lawrence Gonzi miniszterelnök és a katolikus egyház, amely hivatalosan nem kampányolt, de bevetette minden befolyását a kérdésben. Gonzi a szavazás után bejelentette, hogy a törvényhozás jogerőre emelte azt, amiről a népszavazáson határoztak. Hangsúlyozta, hogy kényelmetlenül érzi magát a válás intézményének máltai bevezetése miatt, és ezért is szavazott ellene.
MTI, 2011. július 25.
Gyászos napként vonult be Európa történelmébe 2011. július 25-e. A házasság szentségének állami elismerését temettük e napon Európában. Krisztus Urunk e szavakkal emelte szentség rangjára a házasságot: „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza” (Mk 10,9). Pusztán természetjogi alapon is levezethető a házasság felbonthatatlansága. Két ember lelkileg maximálisan akkor adja át magát egymásnak (és minden egészséges ember erre törekszik), ha hűséget fogadnak a sírig. Ha visszafordíthatatlanul egymásnak ajándékozzák magukat. Ebbe nem fér bele a válás, de nem fér bele a házassági szerződés sem, mely kiskaput biztosít a válásnak. Tény, hogy nagyon sok házasság romlik meg, de nézzük meg, milyen út vezetett ehhez?
A felforgatás erői meghirdették, hogy a házasság nem szentség, így akár fel is lehet bontani. Ezzel csökkent a házasulandók felelőssége, hiszen azt gondolhatták: „ha nem működik, legfeljebb elválunk”. Ezt követte a polgári házasság bevezetése, mely végképp megszüntette a házasság szakralitását társadalmi szinten. Szerződéssé silányult, mint amit egy ügyféllel, vagy egy alkalmazottal szoktak kötni. „Természetesen” a polgári házasság már felbontható kapcsolatként indult. A kegyelemdöfést a szabad szerelem propagálása adta meg a házasságnak. Ha a testi és a lelki önátadás szétválasztható, ha a házasság előtt is legális a nemi élet, vadházasságban is lehet élni, akkor mégis mi szükség a házasságra? Nemzzünk nyugodtan törvénytelen gyermekeket, ha megunjuk társunkat, rakunk másik fészket! Máris elérkeztünk az atomizálódott társdalomhoz, ahol egy-szülős, lelkileg súlyosan sérült, zavarodott emberek milliói keresik a boldogságot a párkapcsolatokban, melyeknek célja továbbra sem a tiszta jegyességen alapuló, élethosszig tartó, Isten által megáldott, gyermekáldásban gazdag házasság, hanem az élvezetek hajhászása, azaz ott folytatják, ahol szüleik elrontották. A szexuális szabadosságnak köszönhető az abortuszok számának irtózatos növekedése és a nemi betegségek terjedése is.
Felmerül a kérdés, mit tehetünk a rengeteg kudarcba fulladt házassággal? „Szenvedjen együtt” egy életen két a két fél? 1. Ha a fiatalok tisztán készülnének a házasságra, abban a tudatban, hogy életre szólóan döntenek valaki mellett, szilárdabb házasságok születnének. Kutatások szerint azon házasságok, melyeket együttélés előz meg, többnyire válással végződnek. A természet törvényeinek felrúgása megbosszulja önmagát! 2. Ha egy házasság megromlik, és ennek hátterében olyan érvénytelenítő ok állhat, melyre a házasság megkötésekor nem derült fény, lehetősége van a házaspárnak érvénytelenítésért (Nem válásért!) folyamodni az egyházi bírósághoz. (Ld: Katolikus Egyház Katekizmusa.) 3. Ha nem érvénytelenítik a házasságot, de bizonyos körülmények (házasságtörés, vagy más, súlyos ok) élhetetlenné teszik, az Egyház megengedi a különélést is. (Ld: Egyházi Törvénykönyv 1151. kán.)
Első körben támogatnánk, ha a keresztény felekezetek által kötött házasságokat az állam is elfogadná érvényesnek. Ezt követően, ha végbemegy a társadalom rekrisztianizálása, szükségtelenné válik a polgári házasság. A végcél pedig, hogy mindenki, aki erre kap elhívást, Isten által megáldott, élethosszig tartó, boldog házasságban éljen!
Nagyon jó cikk, de valami szemetszúrt.Mégpedig ez:"Ha egy egyházilag megkötött házasság élhetetlenné válik, lehetősége van a házaspárnak érvénytelenítésért (Nem válásért!) folyamodni az egyházi bírósághoz"
VálaszTörlésNincs érvényteleníttetés, hanem a házasság nem is jött létre! Ennek pedig nem a viszony megromlása az alapja! Akkor az ugyanaz lenne, mint a válás.
Nem jött létre a házasság, ha nem történhet meg a teljes testi-lelki önátadás (pl. frigiditás miatt), kényszerből történt meg a házasság, esetleg az egyik fél súlyosan hazudott a másiknak (pl. azt mondta, hogy tanárnőként dolgozik, de a házasság után kiderült, hogy prostituált). A viszony megromlására az Egyház csak gyengeségből ad felmentést. Olyan indokokkal, hogy "felelőtlenül kötötték a házasságot, túl fiatalok voltak", meg hasonlók.
Valójában csak létre nem jött házasságok vannak, vagy pedig ágytól-asztaltól való elválasztás. Köztes megoldás, mint a 2. pontban, nincs. Az van, hogy sokan azt mondják egy házasságra, hogy létre se jött, de tutyimutyi indokokkal, mint írtam.
Köszönöm a véleményt!
VálaszTörlésKétféleképp szokták megfogalmazni az érvénytelenítést. Egyik, amit írsz, a másik pedig: addig érvényes a házasság, amíg ki nem mondják, hogy érvénytelen. A CIC-ben sajnos nincs szó az érvénytelenítésről!
Félreérthetően fogalmaztam. Úgy értettem a viszony megromlását, hogy azért romlott meg, mert érvénytelenítő körülmények álltak fent! Javítom.
Örülök, hogy hasznos lehetett a hozzászólásom!
VálaszTörlésIgen, ez egy érdekes fogalmazásbeli kérdést vet fel. Teszem azt Mária és János összeházasodtak. Úgy tűnik, érvényes a dolog. Házaséletet is élnek. Azonban kiderül, hogy Jánosnak már volt egy egyházi esküvője, ami még érvényben van. Így János és Mária házassága nem jött létre Isten szemében, de mégse rója föl Máriának bűnként a házaséletet, hiszen ő azt hitte, hogy érvényes a házassága.
János viszont Isten szemében bűnt követett el, a házasélet az ő szemszögéből megcsalás, átejtéssel fűszerezve!
Igen, pont ezért talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy amíg nem mondják ki az ellenkezőjét, a házasság érvényes. Én amúgy a Testvériség teológia-hallgatóitól hallottam ezt a megfogalmazást. Az Egyház megkapta a kötés és oldás hatalmát, tehát amit egybeköt, az egyben is van, amíg nem mondja ki az ellenkezőjét.
VálaszTörlés