III. Borisz, az Egyesítő (teljes nevén: Szász-Coburg-Gotha-Koháry Boris Klemens Robert Maria Pius Ludwig Stanislaus Xaver) 1894. január 30-án született Szófiában, a bolgár cári dinasztiát (mely királyi rangúként deklarálta magát, csak hagyománytiszteletből nevezte magát cárinak) megalapító I. Ferdinánd és Bourbon-Pármai Mária Lujza cárné gyermekeként. Az Oroszországgal való jó viszony érdekében Ferdinánd úgy döntött, Borisz fiát ortodox vallásúnak keresztelteti, keresztapának II. Miklós orosz cárt kérte fel. Ezzel szembe került katolikus feleségével, valamint nagybátyjával, I. Ferenc József császár-királlyal. A Katolikus Egyház kiközösítette. A feszültséget enyhítendő többi gyermekét katolikusnak kereszteltette.
Borisz alapoktatást a Cári Középiskolában kapott, melyet apja kizárólag fiai számára alapított 1908-ban. A Szófiai Katonai Iskolában folytatta tanulmányait, majd részt vett a Balkán háborúkban. Az első világháborúban összekötő tisztként szolgált a vezérkar és a macedón fronton harcoló hadsereg között. 1916-ban ezredessé léptették elő és megbízták a német Mackensen Hadsereg és a Románia ellen harcoló Harmadik Bolgár Hadsereg közti összekötői feladattal. Borisz keményen dolgozott, hogy megkönnyítse a kapcsolatot Mackensen és a Harmadik Hadsereg parancsnoka, Stefan Tosev altábornagy között. Bátorságával és személyes példájával tisztelet vívott ki magának a csapatoknál, valamint magas rangú bolgár és német parancsnokok körében. Ludendorff tábornok kiválóan képzett, alapos, katonás emberként jellemezte, aki feltűnően érett korához képest. Apja Antant nyomására történt lemondását követően, 1918. október 3-án foglalta el a trónt.
Egy évvel trónra lépését követően Alexander Stamboliyski, az Agrárunió vezetője lett a miniszterelnök. A középosztály és a katonaság nem nézte jó szemmel Stamboliyski baloldali politikáját, 1923. június 9-én, a cár egyetértésével katonai puccs vetett véget kormányzásának. 1925-ben Görögországgal robbant ki háború Petrichnél, melyet a Népszövetség segítségével zártak le. Ugyanezen évben két sikertelen merényletet követett el a szélsőbaloldal a cár ellen. A második sikertelen merénylet után több ezer kommunista és agrárius felforgatót likvidált a hadsereg. Ez talán sokakban megütközést kelt, de érdemes tudni, hogy a második, pokolgépes merénylet 140 áldozattal járt!
1934. május 19-én újabb felkelés tört ki, melyet a Zveno katonai csoport irányított. A cár hatalma formálissá vált. Borisz félt egy köztársasági fordulattól, ezrét 1935 januárjában erőszakos úton visszaszerezte a hatalmat, engedélyezte a parlament működését, de a pártokét nem. A marxista történetírás a „királyi diktatúra kiépítéseként” szokta ezt említeni, ami egy értelmezhetetlen fogalom, helyesebb abszolút, vagy valódi monarchiáról beszélni.
Borisz 1930 októberében feleségül vette III. Viktor Emánuel olasz király lányát, az esküvőn részt vett a Duce is. Szófiában ortodox szertartás szerint is összeadták őket. 1933-ban lányuk született, Mária Lujza, 1937-ben pedig fiúk, Simeon trónörökös. Borisz cár szerepelt a Time magazin 1941. január 20-ai számának címlapján teljes katonai uniformisban.
1940-ben Bulgária német segítséggel visszaszerezte Dél-Dobrudzsát, 1941-ben csatlakozott az antikomintern paktumhoz és a háromhatalmi egyezményhez a második Balkán háborúban és az első világháborúban elvesztett további területeinek visszaszerzése céljából. Ugyanezen évben Bulgárihoz csatolták Macedóniát és Trákiát. A német csapatok engedélyt kaptak a Görögországba vezető vasútvonal használatára.
Bulgária nem csatlakozhatott a Szovjetunió elleni keresztes hadjárathoz. Az ország 1878-ban orosz segítséggel szabadult fel az oszmán uralom alól, ezért a bolgár tiszteket lehetetlen lett volna rávenni, hogy Oroszország ellen harcoljanak. Sajnos, úgy látszik már akkor is általános jelenség volt a princípium zavar és tanult emberek képesek voltak az Orosz cárságot azonosítani a Szovjetunióval! Az USA-nak és Angliának viszont hadat üzent Borisz, 1943-44- ben az általunk is jól ismert terrorbombázásokkal sújtották Szófiát.
1943. augusztus 28-án Borisz cár visszaadta lelkét Teremtőjének. Halálát szívelégtelenség okozta. A gyászmisét az Alexander Nyevszkij-székesegyházban mutatták be, síró emberekkel telt meg az utca. Borisz testét a Rila kolostorba temették. 1944 szeptemberében a kommunisták exhumálták és a Vránai palota közelében temették el. Innen újabb, ismeretlen helyre vitték. A Vránai palota mellett csak üveghengerbe zárt szívét találták meg, melyet özvegye 1993-ban ismét a Rila-kolostorban temettetett el. Alattvalói ezt a mondatot vésték koporsójába: III. Felszabadító Boriszé, a hálás Macedóniából.
Adj Urunk, örök nyugodalmat neki és az örök világosság fényeskedjék neki! Add, hogy az uralkodó dinasztiák leszármazottai Borisz dicső példáját kövessék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése