Turáni lélek

Nyolc hónap hősies harcot követően 1945 májusában az utolsó visszavonuló magyar katona is elhagyta az ország területét. A vörös horda megdöntötte az ezer éves Apostoli Magyar Királyságot. Tengernyi kín és lelki fertőzés várt a bátor magyar népre, melyet az első világháborúban nem tudtak teljesen megtörni. Mai napig sem állt helyre a magyar államiság, azóta is azok a sátáni körök bitorolják a hatalmat, akik a szovjet bolsevizmus győzelmét előkészítették. Gondoljunk csak Antall Józsefre, akitől olyan sokat vártak egyesek! Attól az Antall Józseftől, akinek apja, id. Antall József a ’44-’45-ös magyarellenes szervezkedés oszlopos tagja volt, majd a bolsevizmus alatt végig első vonalban működött! Említhetjük Göncz Árpádot is, aki szintén partizán volt és ide kívánkozik a Fidesszé vedlett KISZ is!

Amíg Budapest hős védői három hónapon keresztül feltartották az ellenséget, a magyar szellemi elit jó része nyugatra menekülhetett. Az itt maradókra halál várt. Áldozatul esett az ellenségnek három magyar királyi miniszterelnök és az utolsó magyar államfő, Szálasi Ferenc is. A legkegyetlenebb megtorlást Magyarországon vitték véghez a sötétség erői! A nyomort, fizikai és szellemi elnyomást nehezen viselte a magyarság. 1956-ra megérett a közhangulat az ellenállásra. Tizenegy év telt el 1944 októbere óta, de a láng nem hunyt ki! A magyar nemzet készen állt, hogy kiűzze a szovjet megszállókat és élhetőbb politikai rendszert alakítson ki!

A Kommunista vezetés – látva a lengyel példát és érzékelve a nemzet haragját – úgy döntött, kifogja a szelet a vitorlából és az elégedetlenség élére állva reform-kommunista szellemben szervezi át az országot. Ide tartozott többek között a Petőfi Kör és a (deklaráltan kommunista) munkástanácsok szervezete. Később hozzájuk csatlakozott Nagy Imre, aki annyiban önállósította magát, hogy Tito példáját követve külön utas kommunizmust képzelt el, ami életébe került. Az ultrabaltól, akik a bolsevizmus továbbélését kívánták az ultrajobbig, akik az úri Magyarországot akarták visszaállítani, széles volt a paletta a résztvevők között, akár csak 2006-ban. ’56 objektív céljaként így maximum annyit jelölhetünk meg, mint a legkeményebb kommunista diktatúra megszüntetése és a szovjet csapatok kivonása. Ettől eltekintve, ahány ember részt vett a megmozdulásban, annyi féle céllal tette ezt.

1956. október 23-a nem volt forradalom. Nem lehetett az és hála Istennek nem is volt az! A forradalom a rend megdöntését jelenti, természetellenes állapot bevezetését. Ilyen volt az 1640-es angol forradalom, az 1789-es francia-, a ’48-as, valamint az 1917-18-as forradalmak. 1956-ban Magyarországon szélsőbaloldali rezsim működött, tehát egy kirobbanó forradalomnak az lett volna a célja, hogy ettől is balra helyezkedjen el az ország. Ez talán a totális anarchia lett volna. Minden esetre ilyen törekvésről nem tudunk, így 56 kapcsán forradalomról semmiképpen sem beszélhetünk. A marxista történetírás ellenforradalomként, tehát restaurációs kísérletként említette a felkelést, melyet hasonlónak képzeltek az 1919. november 16-ai rendszerváltozáshoz, mikor is Horthy Miklós a Nemzeti Hadsereg élén bevonult Budapestre. Sajnos, nem volt igazuk. Bár valóban ellenforradalom lett volna október 23-a! Bár a király, a nemesség és az Egyház uralmát kívánták volna vissza a felkelők, de sajnos ez csak kis részükre lehetett igaz! Egyedül Mindszenty József bíboros szájából hangzottak el jobboldali követelések, mely szerint az Egyház tulajdonát vissza kell szolgáltatni, a kommunistákat pedig végképp száműzni kell a hatalomból. Lett is nagy szörnyülködés! Sajnos azonban, azt is hozzátette, hogy nem kívánja az úri Magyarország visszaállítását. Végkövetkeztetésként legjobb talán, ha egyszerűen felkelésnek nevezzük október 23-át, így érzelmeink nem befolyásolják fogalomalkotásunkat.

Mindenki, aki fegyvert ragadott, hogy Magyarország sorsa jobbra forduljon hős volt! Attól függetlenül, milyen hatások érték és milyen távlati céljai voltak, életét áldozta azért, hogy a földre szállt pokolnak vége szakadjon! Hálával gondolunk rájuk, akár csak azokra a hősökre, akik 2006. október 23-án, az egész világ legnagyobb megdöbbenésére megismételték azt, amit 60 éve apáik és nagyapáik vittek véghez! Sajnos, azóta annyit romlott a magyarság erkölcsi állapota, hogy a nemzet nem csatlakozott ahhoz a harchoz, melyet maroknyi ember indított el a sötét erők elleni küzdelemben. Sokak szerint éppen ellenségeink mozgatták a szálakat, ők álltak a 2006-os felkelés mögött. Ha így volt, csak örömmel tölthet el minket, hiszen láthatjuk, semmit sem tanultak hatvan év alatt! Gyurcsány beszédének szándékos kiszivárogtatása nyilvánvaló. Az is nyilvánvaló, hogy készültek tüntetésekre. Talán még a szervezők között is ott voltak. De a Goneszlélek egy dologban mindig hátrányban lesz velünk szemben: az érzelmekkel nem tud számolni! Ha valóban ők készítették elő az ellenállást, őrültséget műveltek, hiszen ismét kicsúsztak kezük közül a szálak, ismét veszélybe került uralmuk!  

1919. november 16-a, 1944. október 15-e és 1956. október 23-a után, 2006 október 23-án ismét felébredt a magyarságban a turáni lélek, melyről Doros Gábor A magyarság életereje című munkájában olyan szépen ír. A turáni ember nem engedi, hogy az idegen úrrá váljon fölötte és erről újra és újra tanúbizonyságot tesz. Váratlanul és misztikus módon tört felszínre ez az ősi erő és szembeszállt az általános elsötétedéssel, ámulatba ejtve a harcot régen feladott nemzeteket. Mi lehet a magyarázat arra, hogy 2006-ban, mikor a jobboldaliság erői szűk csoportokra korlátozódnak a földön és az erőszakos fellépés a szélsőbalra korlátozódik, Európa közepén, Magyarországon jobboldali felkelés robban ki? Pio atya jóslata ad feleletet: "Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!"

Dicsőség a hősöknek!

Gyönyörű ünnepe a magyarságnak a mai nap, október 15-e, melyen dicső őseink megszabadították a magyarságot Isten megtagadásának és Európa elárulásának szégyenétől! 1944. október 15-én a Szálasi Ferenc által vezetett Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom átvette a hatalmat Magyarországon és négy hónapon keresztül feltartóztatta a vörös áradatot!

Magyarország 1940 novemberében csatlakozott a Háromhatalmi egyezményhez, ezzel vállalta, hogy a Világháborút a fényszerű hatalmak oldalán fogja végigharcolni. 1942 márciusában Horthy kormányzó az angolbarát Kállayt nevezte ki miniszterelnöknek, aki titokban kapcsolatot keresett ellenségeinkkel. A német szövetséges mindenről tudott és figyelmeztette Horthyt, hogy nem tűri az árulást. Ennek ellenére sajnos semmi sem változott. Németország nem kockáztathatta, hogy olasz és román szövetségese után Magyarországot is elveszítse. 1944 márciusában a német csapatok bevonultak Magyarországra, mely által sajnálatos módon sérült szuverenitásunk, de másképp nem lehetett elkerülni a tragédiát. Horthy megőrizte pozícióját, továbbra is ő nevezte ki a kormányokat, tehát a jogfolytonosság megszűnéséről nem beszélhetünk. Horthy folytatta bűnös politikáját és a németbarát Sztójay Dömét leváltva kinevezte miniszterelnöknek Lakatos Gézát, aki megegyezett a szovjetekkel az átállásról. Hamis toposzként él a magyar történettudományban a „kiugrás” kifejezés, hiszen a szovjetek feltételként szabták a németek hátbatámadását, tehát szó sem volt a háborúból való kilépésről. Nem is lehetett, mivel Magyarország területén harcok folytak és Sztálin hódító törekvésének (Európa) részét képezte Magyarország is. Horthy a visszaszerzett területekről is lemondott szovjet követelésre (Erről vajon hány horthysta vadmagyarnak van tudomása?).

Általános elkeseredettség lett úrrá a nemzeten, hiszen úgy tűnt, hiába hullattuk vérünket négy éven keresztül, hogy megőrizzük szabadságunkat a bolsevizmussal szemben. Az Úr nem hagyta magára a magyarságot e válságos órákban! A Szálasi Ferenc által vezetett Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom – mely régóta kész tervvel rendelkezett erre az esetre – a tettek mezejére lépett. Megegyezett a németekkel, hogy nem akadályozzák meg a hatalom átvételét, így előre kizárták annak lehetőségét, hogy a mozgalom a román vasgárda sorsára jusson, melynek felkelését a németek verték le. A párt aktivistái minden fontos posztot elfoglaltak, a rendvédelmi szervek többsége, a különböző közszolgáltatási ágazatok mind a felkelés mellé álltak.

A németek – ígéretükhöz híven – nem gátolták a változásokat, sőt kisebb segítséget is nyújtottak ahhoz. Szálasi Ferenccel a legnyakasabb magyar nacionalista került az ország élére, aki az alárendelésnek még a látszatát sem viselte volna el. Ez a legékesebb bizonyíték arra nézve, hogy az ország nem szenvedett német elnyomástól. Szálasi kierőszakolta a kormányzónál miniszterelnöki kinevezését. Ennek túl sok értelme nem volt, hiszen Horthy árulásával méltatlanná vált arra, hogy államfőként tevékenykedjen. Horthy lemondott államfői tisztéről, majd a megtisztított országgyűlés Szálasit nemzetvezetővé választotta. A lehetőségekhez képest a hungaristák igyekeztek minél inkább alkalmazkodni az alkotmányos előírásokhoz. A körülményekből adódóan azonban nem felelhettek meg száz százalékosan azoknak. Így fogalmazott Szálasi: „választanom kellett nemzetünk és az alkotmány, az igazság és a jog, az élet és a törvény között: én nemzetünket, az igazságot és az életet választottam." A párt nem várhatott arra, hogy a következő választásokon jusson hatalomra, mikor az árulás kész ténnyé vált! A természetjog megelőzi a tételes jogot!

Nem nagy talány, mit nyert volna Magyarország azzal, ha Horthy ördögi terve sikerül. Amit Románia! 1. Elvesztette becsületét. 2. Előmozdította a sötét erők diadalát. 3. Ugyanolyan terror és rabszolgasors várt rá a háború után, mint ránk. Mit nyert Magyarország a jó oldalon való kitartással? 1. Érdemeket szerezett az Úristen előtt. 2. Sokadszorra megmentette Európát a pusztulástól. 3. Több százezer ember menekülhetett nyugatra, akikre itthon üldözés, halál várt volna. 4. Megmenekült a Nemzeti Bank aranykészlete és a Szent Korona.

Szálasin és harcostársain a megszálló szovjetek kiszolgálói embertelen bosszút álltak. Az azóta felnőtt generációk rosszindulatból, vagy tudatlanságból továbbra is a gonoszsággal, vagy az őrültséggel azonosítják Szálasi nevét. Mindig volt azonban az emigrációban és itthon is egy mag, mely tudatában volt annak, mit köszönhet a hungaristáknak a magyarság és ápolta emléküket. Add Urunk, hogy ne hunyjon ki a láng! Add, hogy mindenki megismerje nagyságukat! Add, hogy a vértanúk véréből új hajtás sarjadjon és létrejöjjön a Magyar Birodalom, melyről szent nemzetvezetőnk álmodott!     

Elunyt Félix királyi herceg

Két hónappal legidősebb bátyja, II. Otto király halála után Habsburg-Lotaringiai Félix osztrák főherceg és magyar királyi herceg, IV. Károly király harmadik fia 95 évesen, kedden, San Angelben, Mexikóban, visszaadta lelkét Teremtőjének. A csütörtökön született bécsi gyászjelentés nem tartalmaz információt a temetésről. A gyászjelentés osztrák főhercegként, magyar királyi hercegként és Bar hercegeként címezi Félixet. Az Osztrák Köztársasággal való kapcsolatát mindig is meghatározták az 1919-ben hozott Habsburg-törvények. Öccsével, Carl Ludwiggal, aki 2008-ban hunyt el, sikertelenül harcolt a család vagyonának visszaszerzéséért.

Felix, aki Mexikóban telepedett le és bakárként dolgozott, 1916. május 31-én született, hat hónappal Ferenc József király halála előtt. Negyedik gyermeke volt a trónörökös párnak, Károly főhercegnek és Zita hercegnőnek. 1952-ben feleségül vette Arenberg Anna-Eugénie hercegnőt, aki 1997-ben hunyt el Mexikóban. Felix volt az utolsó életben maradt gyermeke IV. Károlynak. Félix hét gyermeket hagyott maga után. Lányai: Maria del Pilar, Kinga, Marie Adelaide, Viridis és fiai: Carl Philipp, Raimund (Ramon) és István családjukkal élnek Mexikóban, Németországban, Franciaországban és Kanadában.

A közel három éves Felix 1919 márciusában érkezett szüleivel és testvéreivel szeműzetésük helyére, Svájcba. Áprilisában emelkedett törvényerőre a Habsburg törvény, mely kiutasította a család tagjait és elkobozta vagyonukat. 1935-ben, a hivatásrendi állam megszületésekor a törvényt eltörölték, a család magánvagyonát visszaadták. 1937-ben Félix visszatért Ausztriába és tanulmányokat kezdett a Terézia Katonai Akadémián. Ő volt a törvény eltörlése után az első Habsburg, aki otthon építhette karrierjét. 1938-ban, az Anschlusst követően a törvényt ismét jogerőre emelték. Félix az Egyesült Államokba távozott, ahol önkéntesként szolgált az amerikai hadseregben. Az 1945-ben létrejövő második köztársaság az 1920-29-es szövetségi alkotmány alapján állt, így a Habsburg-törvényen sem változtattak. 1955-ben a Szovjetunió külön kérésére az osztrák államszerződésbe is bekerült a jogszabály. 1961-ben Ottó király lemondott osztrák császári címéről a beutazás érdekében. Félix elítélte cselekedetét, mert úgy gondolta, ezzel emberi joguk sérül. Ettől függetlenül a trónra ő sem tartott igényt.

1989-ben három napot töltött Félix hazájában, édesanyja, Zita királyné temetésén. Humanitárius okokból engedélyezték az ott tartózkodást a családtagoknak, akik a törvény szerint kötelesek lettek volna lemondani esetleges trónigényükről. 1996 márciusában ismét osztrák földre lépett. Az 1995-ös EU-csatlakozásra hivatkozott, mely szerint szabadon mozoghat az Unió területén. Félix és Károly Ludvig főherceg hosszas vitát folytatott az osztrák állammal, hogy kötelesek-e megtenni a lemondó nyilatkozatot, mely során az állam végül engedett. 1996 júniusában a két testvér találkozott Thomas Klestil szövetségi elnökkel, mely alkalommal kifejezték hálájukat, amiért melléjük állt a beutazás-kérdésében.

A két fivér pert indított a családi vagyon visszaszerzéséért. 2003. május 8-án a bíróság úgy döntött, hogy nem kaphatja vissza a család vagyonát. A két főherceg rámutatott, hogy a per során nem a mindig is állami tulajdonban lévő várakért harcoltak, hanem a családi alap részét képező javakért.

Adj, Uram, örök nyugodalmat neki, az örök világosság fényeskedjék neki! Magadhoz szólítottad IV. Károly királyunk utolsó gyermekét is, segíts, kérünk kegyelmeddel a következő generációt is!  

III. Borisz, az Egyesítő

Hatvannyolc évvel ezelőtt hunyt el III. Borisz bolgár cár, azon kevés, huszadik századi uralkodó egyike, aki valóban uralkodóként viselkedett! Hallgatva a Szentlélek szavára nem tűrte, hogy pusztán bohóc legyen, hanem kezébe ragadva a hatalmat, konzervatív rezsimet épített ki országában és részt vett a sötétség erői elleni, eddig utolsó hatalmas küzdelemben!

III. Borisz, az Egyesítő (teljes nevén: Szász-Coburg-Gotha-Koháry Boris Klemens Robert Maria Pius Ludwig Stanislaus Xaver) 1894. január 30-án született Szófiában, a bolgár cári dinasztiát (mely királyi rangúként deklarálta magát, csak hagyománytiszteletből nevezte magát cárinak) megalapító I. Ferdinánd és Bourbon-Pármai Mária Lujza cárné gyermekeként. Az Oroszországgal való jó viszony érdekében Ferdinánd úgy döntött, Borisz fiát ortodox vallásúnak keresztelteti, keresztapának II. Miklós orosz cárt kérte fel. Ezzel szembe került katolikus feleségével, valamint nagybátyjával, I. Ferenc József császár-királlyal. A Katolikus Egyház kiközösítette. A feszültséget enyhítendő többi gyermekét katolikusnak kereszteltette.

Borisz alapoktatást a Cári Középiskolában kapott, melyet apja kizárólag fiai számára alapított 1908-ban. A Szófiai Katonai Iskolában folytatta tanulmányait, majd részt vett a Balkán háborúkban. Az első világháborúban összekötő tisztként szolgált a vezérkar és a macedón fronton harcoló hadsereg között. 1916-ban ezredessé léptették elő és megbízták a német Mackensen Hadsereg és a Románia ellen harcoló Harmadik Bolgár Hadsereg közti összekötői feladattal. Borisz keményen dolgozott, hogy megkönnyítse a kapcsolatot Mackensen és a Harmadik Hadsereg parancsnoka, Stefan Tosev altábornagy között. Bátorságával és személyes példájával tisztelet vívott ki magának a csapatoknál, valamint magas rangú bolgár és német parancsnokok körében. Ludendorff tábornok kiválóan képzett, alapos, katonás emberként jellemezte, aki feltűnően érett korához képest. Apja Antant nyomására történt lemondását követően, 1918. október 3-án foglalta el a trónt.

Egy évvel trónra lépését követően Alexander Stamboliyski, az Agrárunió vezetője lett a miniszterelnök. A középosztály és a katonaság nem nézte jó szemmel Stamboliyski baloldali politikáját, 1923. június 9-én, a cár egyetértésével katonai puccs vetett véget kormányzásának. 1925-ben Görögországgal robbant ki háború Petrichnél, melyet a Népszövetség segítségével zártak le. Ugyanezen évben két sikertelen merényletet követett el a szélsőbaloldal a cár ellen. A második sikertelen merénylet után több ezer kommunista és agrárius felforgatót likvidált a hadsereg. Ez talán sokakban megütközést kelt, de érdemes tudni, hogy a második, pokolgépes merénylet 140 áldozattal járt!

1934. május 19-én újabb felkelés tört ki, melyet a Zveno katonai csoport irányított. A cár hatalma formálissá vált. Borisz félt egy köztársasági fordulattól, ezrét 1935 januárjában erőszakos úton visszaszerezte a hatalmat, engedélyezte a parlament működését, de a pártokét nem. A marxista történetírás a „királyi diktatúra kiépítéseként” szokta ezt említeni, ami egy értelmezhetetlen fogalom, helyesebb abszolút, vagy valódi monarchiáról beszélni.  

Borisz 1930 októberében feleségül vette III. Viktor Emánuel olasz király lányát, az esküvőn részt vett a Duce is. Szófiában ortodox szertartás szerint is összeadták őket. 1933-ban lányuk született, Mária Lujza, 1937-ben pedig fiúk, Simeon trónörökös. Borisz cár szerepelt a Time magazin 1941. január 20-ai számának címlapján teljes katonai uniformisban.

1940-ben Bulgária német segítséggel visszaszerezte Dél-Dobrudzsát, 1941-ben csatlakozott az antikomintern paktumhoz és a háromhatalmi egyezményhez a második Balkán háborúban és az első világháborúban elvesztett további területeinek visszaszerzése céljából. Ugyanezen évben Bulgárihoz csatolták Macedóniát és Trákiát. A német csapatok engedélyt kaptak a Görögországba vezető vasútvonal használatára.

Bulgária nem csatlakozhatott a Szovjetunió elleni keresztes hadjárathoz. Az ország 1878-ban orosz segítséggel szabadult fel az oszmán uralom alól, ezért a bolgár tiszteket lehetetlen lett volna rávenni, hogy Oroszország ellen harcoljanak. Sajnos, úgy látszik már akkor is általános jelenség volt a princípium zavar és tanult emberek képesek voltak az Orosz cárságot azonosítani a Szovjetunióval! Az USA-nak és Angliának viszont hadat üzent Borisz, 1943-44- ben az általunk is jól ismert terrorbombázásokkal sújtották Szófiát.

1943. augusztus 28-án Borisz cár visszaadta lelkét Teremtőjének. Halálát szívelégtelenség okozta. A gyászmisét az Alexander Nyevszkij-székesegyházban mutatták be, síró emberekkel telt meg az utca. Borisz testét a Rila kolostorba temették. 1944 szeptemberében a kommunisták exhumálták és a Vránai palota közelében temették el. Innen újabb, ismeretlen helyre vitték. A Vránai palota mellett csak üveghengerbe zárt szívét találták meg, melyet özvegye 1993-ban ismét a Rila-kolostorban temettetett el. Alattvalói ezt a mondatot vésték koporsójába: III. Felszabadító Boriszé, a hálás Macedóniából.   

Adj Urunk, örök nyugodalmat neki és az örök világosság fényeskedjék neki! Add, hogy az uralkodó dinasztiák leszármazottai Borisz dicső példáját kövessék! 

Faji zavargások Angliában

Gyümölcséről ismerszik meg a fa – mondta Krisztus Urunk (Mt 7,17). Anglia keserűen megtapasztalta, hová vezet a színes bőrű, pogány bevándorlás engedélyezése! Ugyan azok az események játszódtak le, melyek pár éve Franciaországban borzasztották el a fehér lakosságot. A bevándorlás-pártiak azt ígérték, hogy a színes bőrű bevándorlók asszimilálódni fognak a fehér társadalomba. Hála Istennek ez nem történt meg és a nyugat-európai népek legalább ennyiben nem korcsosultak el, ha érte is őket biológiai és szellemi fertőzés. A bevándorlók különálló testként élnek a gazdag nyugati államokban és – a technikai civilizáció és a fehér nők kihasználása mellett – vad ösztöneiknek engedelmeskedve igyekeznek átalakítani / lerombolni azokat. Félő, hogy Nyugat-Európa a Dél-Afrikai Köztársaság szomorú sorsára fog jutni. Utóbbi, magas technikai fejlettségű államot éppen most hagyják el utolsó fehér alkotói, mentve életüket. Anyaországuk, Hollandia, mely lassan megfullad a színes bevándorlók özönétől, nem engedi haza őket, így a tengerentúli angolszász államok felé veszik az irányt.

A média erőltetetten szajkózza, hogy Angliában nem faji zavargásról volt szó, fehérek is részt vettek a fosztogatásokban. Ezzel szemben tudjuk, hogy a szikrát egy néger drogdíler likvidálása jelentette. Akár csak itthon, mikor a cigány bűnözők előállításakor a rendőrökre támad a rokonság. Az incidenst követően először a négerek kezdetek pusztítani, majd más színes bőrű bevándorlók is bekapcsolódtak. Fájó, hogy valóban bűntárssá váltak fehér fiatalok is. Ezért említtettük, hogy a szellemi fertőzés kimutatható. Lásd azokat a videókat, ahol fehér gyerekek asszisztálásával verik a cigányok magyar osztálytársaikat! Nem csak a biológiai, hanem a lelki-szellemi rassz is deformálódhat.

Isten különböző rasszokat teremtett, különböző testi, szellemi és lelki adottságokkal. Ennek függvényében az emberfajták más és más civilizációt hoztak létre. A fehér és sárga fajta magas szintű technikai civilizációt alapított. Előbbi ezt a civilizációt olyan területekre is kiterjesztette, ahol tropikális rasszok (negrid, ausztralid), illetve ezektől érintett népek (arabok) éltek. Érintkezésbe lépett ezekkel a kultúrákkal, a négereket rabszolgaként használta fel, mellyel elindult a lejtőn. A szabadkőművesség, melynek célja a keresztény civilizáció romba döntése, a káosz, melynek helyébe saját világállamát helyezné, rend-teremtőként tetszelegve, kiváló fegyvert kapott kezébe célja elérésére. Felszabadította a rabszolgákat, akiket viszont nem helyezett vissza saját környezetébe (a természetbe), hanem a fehér civilizációban hagyta ékként. A vegyes lakosságú államok korlátozó törvényekkel igyekeztek gátat szabni az egymástól merőben különböző kultúrák keveredésének. A sötét erők folytatták aknamunkájukat. Lebontották a gátakat, melynek következtében a fehér civilizáció a negrid rassz testi-lelki-szellemi sajátosságait kezdte átvenni, feladva Istentől kapott saját identitását. Mára ez olyan szintet ért el, hogy egyenesen dicsőítik a legnagyobb szégyent és tragédiát, a két fajta keveredését! A szellemi behatás az élet minden területén érezhető: zene, tánc, öltözködés, képzőművészet, szexuális kultúra, illem. 

A liberálisok egyik kedvenc frázisa szerint az emberek egyelőek. „Ezt tanította Jézus is” szajkózzák, bár sosem hoznak fel ennek igazolásra szentírási helyet. A keresztény tanítás alapján valóban beszélhetünk egyenlőségről, de nem mindegy, milyen szempontból! 1. Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. 2. Mindenki szenved az áteredő bűntől. Ebben ki is merül az emberek egyenlősége! A mindennapi tapasztalat és a kutatások (melyet ma üldöznek) igazolják, hogy a rasszok nem egyenlők szellemi képességeik és erkölcsi érzékük vonatkozásában. Ha nem akarunk így járni, sürgősen biztosítani kell annak lehetőségét, hogy minden rassz, mások zavarása nélkül, Isten adta alkatának megfelelő környezetben élhessen!

A házasság: szentség

A máltai parlament is engedélyezte a válást

A máltai parlament megszavazta azt a törvényt, amely ezentúl engedélyezné a válást a nagy többségben katolikusok lakta országban. Európában Málta volt az utolsó ország, ahol tilos volt a házasság felbontása.

A 69 fős törvényhozásban 52 képviselő szavazott igennel, tizenegy pedig nemmel. George Abela államfőnek kell kihirdetnie majd a törvényt, amely októberben lép hatályba.

A kormányzó Nemzeti Párt (PN) ellene volt a törvény elfogadásának, de 35 parlamenti képviselője közül 19 a frakciófegyelmet megtörve a válás engedélyezésére voksolt.

A szigetországban májusában rendeztek népszavazást a kérdésről, amelyen 53 százaléka szavazott arra, hogy fel lehessen bontani a házasságokat. A referendum csupán véleménynyilvánító hatályú volt, de elengedhetetlen a különleges törvény elfogadásához.

Az ellenzők táborát erősítette Lawrence Gonzi miniszterelnök és a katolikus egyház, amely hivatalosan nem kampányolt, de bevetette minden befolyását a kérdésben. Gonzi a szavazás után bejelentette, hogy a törvényhozás jogerőre emelte azt, amiről a népszavazáson határoztak. Hangsúlyozta, hogy kényelmetlenül érzi magát a válás intézményének máltai bevezetése miatt, és ezért is szavazott ellene.

MTI, 2011. július 25.

 

Gyászos napként vonult be Európa történelmébe 2011. július 25-e. A házasság szentségének állami elismerését temettük e napon Európában. Krisztus Urunk e szavakkal emelte szentség rangjára a házasságot: „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza” (Mk 10,9). Pusztán természetjogi alapon is levezethető a házasság felbonthatatlansága. Két ember lelkileg maximálisan akkor adja át magát egymásnak (és minden egészséges ember erre törekszik), ha hűséget fogadnak a sírig. Ha visszafordíthatatlanul egymásnak ajándékozzák magukat. Ebbe nem fér bele a válás, de nem fér bele a házassági szerződés sem, mely kiskaput biztosít a válásnak. Tény, hogy nagyon sok házasság romlik meg, de nézzük meg, milyen út vezetett ehhez?

A felforgatás erői meghirdették, hogy a házasság nem szentség, így akár fel is lehet bontani. Ezzel csökkent a házasulandók felelőssége, hiszen azt gondolhatták: „ha nem működik, legfeljebb elválunk”. Ezt követte a polgári házasság bevezetése, mely végképp megszüntette a házasság szakralitását társadalmi szinten. Szerződéssé silányult, mint amit egy ügyféllel, vagy egy alkalmazottal szoktak kötni. „Természetesen” a polgári házasság már felbontható kapcsolatként indult. A kegyelemdöfést a szabad szerelem propagálása adta meg a házasságnak. Ha a testi és a lelki önátadás szétválasztható, ha a házasság előtt is legális a nemi élet, vadházasságban is lehet élni, akkor mégis mi szükség a házasságra? Nemzzünk nyugodtan törvénytelen gyermekeket, ha megunjuk társunkat, rakunk másik fészket! Máris elérkeztünk az atomizálódott társdalomhoz, ahol egy-szülős, lelkileg súlyosan sérült, zavarodott emberek milliói keresik a boldogságot a párkapcsolatokban, melyeknek célja továbbra sem a tiszta jegyességen alapuló, élethosszig tartó, Isten által megáldott, gyermekáldásban gazdag házasság, hanem az élvezetek hajhászása, azaz ott folytatják, ahol szüleik elrontották. A szexuális szabadosságnak köszönhető az abortuszok számának irtózatos növekedése és a nemi betegségek terjedése is.

Felmerül a kérdés, mit tehetünk a rengeteg kudarcba fulladt házassággal? „Szenvedjen együtt” egy életen két a két fél?  1. Ha a fiatalok tisztán készülnének a házasságra, abban a tudatban, hogy életre szólóan döntenek valaki mellett, szilárdabb házasságok születnének. Kutatások szerint azon házasságok, melyeket együttélés előz meg, többnyire válással végződnek. A természet törvényeinek felrúgása megbosszulja önmagát! 2. Ha egy házasság megromlik, és ennek hátterében olyan érvénytelenítő ok állhat, melyre a házasság megkötésekor nem derült fény, lehetősége van a házaspárnak érvénytelenítésért (Nem válásért!) folyamodni az egyházi bírósághoz. (Ld: Katolikus Egyház Katekizmusa.) 3. Ha nem érvénytelenítik a házasságot, de bizonyos körülmények (házasságtörés, vagy más, súlyos ok) élhetetlenné teszik, az Egyház megengedi a különélést is. (Ld: Egyházi Törvénykönyv 1151. kán.)

Első körben támogatnánk, ha a keresztény felekezetek által kötött házasságokat az állam is elfogadná érvényesnek. Ezt követően, ha végbemegy a társadalom rekrisztianizálása, szükségtelenné válik a polgári házasság. A végcél pedig, hogy mindenki, aki erre kap elhívást, Isten által megáldott, élethosszig tartó, boldog házasságban éljen!

Tragédia Norvégiában

Nehéz megítélni, hogy őrület, vagy sátáni gonoszság vezette Anders Behring Breiviket, mikor Norvégiában, július 22-én, pénteken borzalmas mészárlást végzett nyaraló fiatalok között. A médiában megjelenő hírek szokás szerint teljesen zavarosak, ellentmondásosak. A férfit szélsőjobboldalinak és keresztény extrémistának nevezik. Mire alapozzák ezt? Muszlimellenes beállítottságára, valamint azon állítására, mely szerint keresztes lovag.

A valódi, európai szélsőjobboldal, különösen pedig az ultrajobboldal ellenzi az Európába irányuló muszlim expanziót, de ez még kevés a szélsőjobboldalisághoz. A jobboldaliság (és ennek tiszta formája, a szélsőjobboldaliság) valami melletti és nem valami elleni kiállást jelent. Gerincét a tradicionális, keresztény berendezkedéshez való (kisebb-nagyobb mértékű) ragaszkodás alkotja. Az esetleges ellenségekkel való szembehelyezkedés csak járulékos része lehet egy valódi jobboldali ideológiának.

Ha Breivik keresztes lovagnak hiszi magát, óriásit téved! A keresztes lovagok a Szent Föld felszabadításával, védelmével, valamint ispotályok fenntartásával foglalkoztak, értelmetlen terrorcselekmények végrehajtása helyett. A Templomos Rendnek több eszmei utódja is működik, melyeket az Egyház elismer, ezek karitatív tevékenységet folytatnak. A liberális média „keresztény extrémista” kifejezése teljesen értelmezhetetlen. A két fogalmat lehetetlen összekapcsolni. A fundamentalista kifejezés összeköthető a kereszténnyel, de a merénylőre ezt sem vonatkoztathatjuk. Utóbbi az alapokhoz való ragaszkodást jelenti. Itt viszont feltétlenül meg kell jelölni, mely keresztény felekezetről beszélünk? Evangélikus, katolikus? Az evangélikus fundamentalizmus nem a mi asztalunk, arra nem térünk ki. A katolikus fundamentalizmus (tradicionalizmus) – akár csak a szélső, illetve ultrajobboldaliság szemben áll a muszlim világuralmi törekvéssel, nem kevésbé annak zsidó megfelelőjével és itt van a bökkenő!

Az egész liberális média elhallgatja, hogy a merénylő cionista volt, távoli unokatestvéreinknek nevezte a zsidókat! Nyilván az iszlám iránti vak gyűlölet sodorta idáig Breiviket. Ez általános tendenciának nevezhető Nyugat-Európa nemzeti radikális oldalán, ahogy azt korábban említettük. A merénylő 1500 oldalas tanulmányban állítólag többször említi a MIÉP, a Jobbik és a HVIM nevét, ebből kifolyólag a hazai zsurnaliszták mély-rétege arról kezdett elmélkedni, beszélhetünk-e eszmei rokonságról, vagy valós kapcsolatokról Breivik és az említett szervezetek között? Úgy gondoljuk, ezzel önmagukat minősítették! A három szervezet természetesen azonnal megkapta a szélsőjobboldali jelzőt, ami teljesen alaptalan, hiszen egyik sem vallja magát annak. Még a magukat annak vallók is csak kis százalékban felelnek meg annak, amit a szélsőjobboldaliság megkövetel, hát még, akik nem is vállalják fel! A nemzeti-kommunista MIÉP esetében nehéz lenne fellelni bármilyen jobboldali elemet. A Jobbiknál az utóbbi néhány évet szemlélve beszélhetünk egy óvatos jobboldali érdeklődésről, viszont tekintve, hogy Vona Gábor szerint a tradíció utolsó mentsvára az iszlám, a merénylővel összeházasítani a pártot finoman szólva komoly szakmai baki. A HVIM-en belül működnek erősen pozitív elemek, de attól még távol vannak, hogy szélsőjobboldali mozgalomként beszéljünk róluk.

A merénylő szabadkőműves tagságát megemlítette a média, de furcsa módon egy újságírónak sem okozott fejtörést, hogy akkor mégis hogyan lehet „keresztes lovag”? Széles körben ismert, hogy a szabadkőművesség keresztényellenes, szabadelvű, titkos társaság, gyökerei a „felvilágosodáshoz”, a „nagy” francia forradalomhoz és a sátánizmushoz nyúlnak vissza, az Egyház pedig kiközösítéssel bünteti az oda belépő katolikusokat. 

Csak remélhetjük, hogy egy magányos őrültről van szó és nincsenek szélesebb összefüggései a történteknek! Lehetséges verzióként merült fel, hogy Izrael üzent Norvégiának, amiért az – Európában elsőként – a Palesztin állam elismerésére készül. Ezt támasztja alá, hogy az elkövető láthatóan alapos katonai-elhárítási kiképzést kapott. Az sem kizárt, hogy a kereszténység és a templomos lovagok belekeverése éppen  hitünk és a tradicionális katolikus erők lejáratásának szándékával történt!

Szemben állunk Európa eliszlamizálódásának folyamatával, de semmiképp sem lehet eszköz ez ellen a terror! A norvég munkáspártra hárítani az egész problémát (pláne gyerekeket büntetni) abszurdum. A jelenlegi helyzet kialakulásában minden Nyugat-európai párt ludas, kivéve a bevándorlás-ellenes pártokat, akik viszont hibásan „az ellenségem ellensége a barátom” elvet követik.

Isten nyugosztalja az áldozatokat és enyhítse fájdalmát a hozzátartozóknak!

Jeruzsálem felszabadításának évfordulójára

Ma ünnepeljük Jeruzsálem felszabadításának 912. évfordulóját. Az elsősorban francia, burgund és normann nemeseket tömörítő keresztes sereg 1099. június 4-én vette körül Jeruzsálemet. A lassan haladó ostromot a genovaiak által hozott ostromgépek segítették győzelemhez július 15-én. A keresztesek a Szent Sírhoz zarándokoltak, majd körmenetet tartottak, hálát adva az Úrnak segítségéért. A keresztesek többsége hazatért Európába. Az ott maradók július 22-én tanácskozást tartottak a Szent Sír Bazilikában, mely a hagyomány szerint Jézus sírját fedi. A megalakuló Jeruzsálemi Királyság élére a hadjárat egyik vezetőjét, Alsó-Lotharingia hercegét, Bouillon Gottfriedet választották. Gottfried visszautasította a felkínált királyi címet. Általában a Szent Sír védelmezője titulust használják vele kapcsolatban, bár ez csak egy levélben szerepel. Ő princepsnek, vagy duxnak, azaz hercegnek nevezte magát. Valószínűleg ő alapította a Szent Sír Lovagrendet is. Jeruzsálem első királya öccse, Balduin volt, akit 1101. december 25-én koronázott meg Jeruzsálem pátriárkája.

Az iszlám előírja követőinek a dzsihádot, a szent háborút, mely által muszlim uralom alá kell hajtani minél több földet. Mohamed próféta halálát követően utódai, a kalifák Ázsiában, Afrikában, majd az Ibériai-félszigeten hódítottak. Martell Károly frank majordomus 732-ben Poitiersnél megállította expanziójukat. 638-ban Omár kalifa elfoglalta a Római (Bizánci) Birodalomtól Jeruzsálemet. Kezdetben csak a „hitetlenek adóját” (dzsizje) követelték meg a keresztény lakosságtól, de a 10-11. század fordulóján kezdetét vette üldözésük. Az európai zarándokok rablótámadásoktól szenvedtek. 1078-ban a szeldzsuk törökök uralma alá került a város. I. Alexiosz bizánci császár segítséget kért VII. Gergely pápától, akit az invesztitúraharc kötött le, így a császár egyedül maradt a törökökkel szemben. II Orbán pápára várt a keresztes hadjárat összehívásának feladata. 1095-ben, Clermontban hirdette meg, Jeruzsálem felszabadításának és a zarándoklatok biztosításának céljával. A harcban elesőknek feloldozást és bűnbocsánatot hirdetett a szentatya. „Deus le volt!” – „Isten akarja!” – kiáltotta a tömeg. Vörös posztó kereszttel jelölték magukat a harcosok. A Jeruzsálembe indulóknak előzőleg ki meg kellett beszélniük tervüket lelkiatyjukkal. Szent László magyar királyt kérték fel a seregek vezetésére, de ő még az évben elhunyt, így három francia nemest, Bouillon Gottfriedot, Raymond de Saint-Gilles-t és Toulouse-i Rajmundot választották ki a feladatra.  

1096-ban vette kezdetét az első keresztes hadjárat. A sereg Magyarországon és a Balkánon keresztül jutott el Bizáncba. Itt levertek több császár-ellenes lázadást és megsemmisítettek egy rablóbandát. I. Alexiosznak sikerült rákényszeríteni Gottfriedre és Toulouse-i Rajmundra fennhatóságának elismerését, de Saint-Gilles-i Rajmund erre nem volt hajlandó, csak akkor, ha a császár seregével elkíséri őket Jeruzsálemig, melyre nem kapott ígéretet. 1097-ben folytatták útjukat. Elfoglalták Nikaiát, majd átengedtek a császárnak. Ezután bevették Antiokhiát. A megrongálódott vára ostrom alá vette Kerguba emír, ezért a bizánci császár segítségét kérték. I. Alexiosz el is indított egy sereget, de azok a birodalom határán tábort ütöttek. Ennek ellenére Antiokhiát keserves harc árán sikerült megvédeni, melyben közrejátszott, hogy megtalálták a városban Longinus lándzsáját, mellyel a római katona átdöfte Krisztus testét. A győzelem hírére a császár hazavonult határon várakozó seregével, ezért a keresztesek végleg szakítottak a birodalommal. Az egyik elfoglalt muszlim erődöt kibővítették, Krak des Chevaliers néven vált ismertté. Innen Jeruzsálemhez vezetett útjuk...

Felmerülhet a kérdés, volt-e értelme e rengeteg áldozatnak, mikor másfél évszázad múlva újra elveszett a város és máig sem tudtuk visszaszerezni? Igen, volt értelme! Először is, minden erőfeszítésnek, áldozatnak van értelme, mellyel az Urat szolgáljuk! Másodszor pedig minden kardélre hányt pogánnyal csökkent az esélye, hogy a muszlimok bekebelezik Európát! Ugyan úgy volt értelme, mint szembeszállni a második világháborúban és '56-ban a szovjet kolosszussal! Sajnos, a sötétség erői a huszadik század második felében trójai falóként csempészték be a keresztény világba a muszlim tömegeket, melybe a lusta, hedonista lakosság cinkos módon beletörődött! Mutatkoznak már jelei türelmük elfogyásának, de az összefüggéseket még nem látják, továbbra is dróton rángatják őket.   

Küszöbön áll az önálló Palesztin állam elismerése. Számunkra, tradicionális katolikusok számára ez semmiféle pozitívumot nem jelent. A Nyugat-európai, muszlim bevándorlástól szenvedő országok „radikális jobboldala” a zsidóknak-, az ettől nem fenyegetett hazai „radikális jobboldal” antijudaista alapon az araboknak drukkol.  E két szemita nép 63 éve folytat véres küzdelmet a Szentföld birtoklásáért, mely terület valójában a keresztényeket illeti. Itt tanított és szenvedett kereszthalált Krisztus Urunk, 380-tól 638-ig keresztény császárok kezén volt a város. Jogigényt az egykori Jeruzsálemi Királyság területére a magyar királyi ház, a Habsburg-Lotharingiai dinasztia jelenthetne be. II. András, II. Baldvin jeruzsálemi király ükunokája vette fel a címet 1217/18-as keresztes hadjáratát követően. Megerősítést adott Károly Róbert trónra kerülése, aki dédunokája volt I. Károly Szicíliai királynak, aki 1277-ben megvásárolta a címet Poitiers Mária antiochiai hercegnőtől. A legjobb megoldást az jelentené, ha V. Károly királyunk helytartót nevezne ki a visszaállított királyság élére. Szimpatikus alternatívát kínál a Lengyel Nemzeti Újjászületés nevű szervezet, mely a pápa védnöksége alá helyezné a Szentföldet. Harmadik verzióként lehetséges lenne, hogy egy lovagrend (milícia) szabadítsa fel a területet, melynek nagymestere kikiáltaná magát a Szent sír védelmezőjének!

Éljen a Jeruzsálemi Királyság!  

Elhunyt II. Ottó magyar király

Elhunyt II. Ottó magyar király. Adj Uram örök nyugodalmat neki és az örök Világosság fényeskedjék neki! Nyugodjon békében!

Éljen V. Károly magyar király!

Mindenható Úristen! Kérünk Téged, eszközöld, hogy a Te szolgád, a mi apostoli királyunk, Károly, ki kegyelmedből vette át az ország kormányát, minden erényben gyarapodjék és ezekkel ékeskedve, a vétkek szörnyeit kerülhesse és ellenségein diadalmaskodván, hozzád, ki út, igazság, élet vagy, a rábízott néppel együtt eljuthasson!"

Előrelépés Lengyelországban abortusz-ügyben

Lengyel kezdeményezés: teljes tilalom az abortuszra

Életvédők törvényjavaslatot kezdeményeztek a terhesség-megszakítás teljes tilalmára Lengyelországban.

Az állampolgári törvényjavaslat, mely a fogantatástól kezdve védelmezné az emberi életet, a jövő héten kerül a szejm asztalára – jelentette a Rzeczpospolita című lap hét végi számában. A kezdeményezés Mariusz Dzierzawski, a Fundacja Pro – Prawo do Zycia (Jog az Élethez Alapítvány) vezetőjének nevéhez fűződik, és 450 ezer lengyel állampolgár támogatta aláírásával. Dzierzawski abortuszellenes kiállításaival vált ismertté Lengyelországban. A jelenlegi lengyel abortusztörvény csak azokban az esetekben engedélyezi a terhesség megszakítását, ha az a nő egészségét vagy életét veszélyezteti, nemi erőszak következménye, vagy ha a vizsgálatok azt jelzik, hogy a magzat súlyos és visszafordíthatatlan egészségkárosodással jönne világra.

Az állampolgári törvénytervezet azonban ezeket a kivételeket is megszüntetné. Abban az esetben, ha az anya élete van veszélyben, bíróság döntene az abortusz engedélyezéséről. Az ellenzéki Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD) már közölte, hogy ellenzi a tervezetet. A párt szerint a kezdeményezők a katolikus világnézetet szeretnék rákényszeríteni az összes állampolgárra, ami ellentétes az alkotmánnyal, ezért az SLD már az első olvasásban javasolni fogja a tervezet elutasítását. Kedden, a szejm ülésének kezdetén a parlament épülete előtt baloldali szervezetek kiállítást is rendeznek az illegális abortuszokról „A nők pokla” címmel. Az ellenzéki nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság viszont támogatja a kezdeményezést, és arra fog szavazni, hogy azt küldjék tovább a megfelelő parlamenti bizottságokhoz.

A kezdeményezők élvezik a katolikus egyház támogatását. Stanislaw Gadecki poznani érsek, a lengyel püspöki konferencia alelnöke csütörtöki úrnapi szentbeszédében azt mondta, hogy a meg nem született gyermekek életének kioltását lehetővé tevő jogi kiskapuk ellentétesek az erkölcsi alapelvekkel és az alkotmánnyal. Az éppen a napokban ülésező püspöki konferencia várhatólag állást foglal az abortusz teljes tilalmát szorgalmazó, illetve az élettársi kapcsolatokat lehetővé tevő másik törvénytervezettel kapcsolatban.

A kezdeményezés sorsát a kormányzó Polgári Platform álláspontja fogja eldönteni. A párt frakciója még nem vitatta meg a kérdést, de Andrzej Halicki képviselő, a szejm külügyi bizottságának elnöke azt mondta a Rzeczpospolitának, hogy személy szerint a törvényjavaslat elutasítása mellett van már első olvasásban, mert a jelenlegi szabályozást jó kompromisszumnak tekinti.

MTI, 2011-06-26

Hálát mondhatunk az Úrnak, hogy a sötétség térhódítása mellett néha a fény sugarai is előbukkannak! Nem csak az abortusz és a buziházasság legalizálásáról, hanem komoly életvédő kezdeményezésről is olvashatunk! Bár Magyarország tartana itt, ahol 1956 óta több, mint 6 millió magzat esett gyilkosság áldozatául! A lengyel baloldal szerint az alkotmányellenes a katolicizmus állampolgárokra erőltetése. Mi szükség alkotmányra, kérdezzük mi? Főleg egy olyanra, mely nem a katolikus világnézeten alapul? A baloldali szervezetek miért nem az abortusz áldozatairól rendeznek kiállítást? Az illegális abortusz nem csak a „nő pokla”, hanem a magzaté is, aki áldozatul esik annak! Azért, mert az emberek „úgyis lopnak” talán engedélyezzük a lopást? A külügyi bizottság elnöke szerint „jó kompromisszum” a jelenlegi, liberális törvény. Ártatlan emberek megölését lehet jó kompromisszumnak nevezni?

Gyakori érv az abortusz mellet, hogy „mi lesz, ha jön a gyerek”? A normálisan, azaz tisztán élő embereknél, nem „jön a gyerek”, hanem szeretetben várja a házaspár! Nagy felelőssége van az erkölcstelenség és abortusz terjedésében az úgynevezett „ felvilágosító előadásoknak”, melyek a tiszta életre nevelés helyett bátorítják a  fiatalokat a paráznaságra és az abortuszra. Sajnos a „nemzeti tábor” 99%-a is abortusz-párti. Nem ismerik fel, hogy a sötétség elleni harc ott kezdődne, hogy védelmünkbe vesszük az életet! 1000-szer többet ér egy magzat életéért elmondott ima, mint egy egész éjszakás, bátor harc a droidokkal! Nem lesz addig magyar és európai feltámadás, amíg lelkes hívei vagyunk önmagunk kiirtásának!

A Katolikus Egyház egyetlen esetben fogadja el az abortuszt, ha az indirekt. Például egy rákos méh eltávolítása esetén a benne fejlődő magzat meghalhat, de ha nem végzik el a műtétet, az anya hal meg. Nem ölték meg a magzatot, hanem az anya megmentése közben, akaratlanul halt meg. Ez óriási különbség! Nem lehet megölni egy magzatot azért, mert betegen születne a világra. Ilyen alapon azokat az embereket is megölhetnénk, akik életük során megőrülnek, vagy nyomorékká válnak. Miért hagynánk szegényeket „szenvedni”? Ha így megy tovább a világ, egyszer majd ez sem lesz meglepő! Nem érdemelnek halált azok a magzatok sem, akiknek apja nemi erőszakot elkövető személy volt. A gyermekek nem büntethetők az apák bűnéért! Egy szörnyűséget nem tesz semmisé egy még nagyobb! Senki sem mondta, hogy öröm egy ilyen gyerekre várni! A délszláv háborúban nemi erőszakot elszenvedett asszonyok születő gyermekeit magukhoz vették apácák, csak hogy megmentsék életüket! Ma is lenne hasonlóra lehetőség. Hamis érv az is, hogy ”szegénységbe születne a gyerek”. Továbbgondolva kiirthatnánk minden szegény embert földön, hiszen anyagi jólét nélkül úgy is kár létezniük.

Az indirekt abortuszon kívül kötelessége minden államnak tiltani és üldözni az abortuszt! „Szexuális felvilágosításnak” nevezett agymosás helyett hit és erkölcstanra, emberi életre való nevelésre van szükség!    

Mondj nemet a szodómiára!

A mai napon ismét sor került a szodomiták arcpirító demonstrációjára. Eszünkbe jut a Szentírás szava: „Arczuk tekintete tesz ellenök bizonyságot, bűneikkel Sodoma módjára kérkednek, nemhogy eltitkolnák; jaj lelköknek! mert magok szereztek magoknak gonoszt. (Ézs 3,10)” Istennek hála Magyarország és vele Közép- és Kelet-Európa nem érte még el azt a morális mélységet, melyben a nyugati világ fuldoklik. Ez emberek többsége itt még ösztönösen undorodik a természet megsértésétől, pláne az ezzel való dicsekvéstől! Azért is hálásak lehetünk, hogy vannak jóérzésű emberek, akik évről-évre bátran szembeszállnak a fertővel, kockáztatva azt is, hogy a sötétség zsoldosainak fogságába essenek. Mindenki súlyos bűnben van, aki egy ilyen felvonulás megtartásához asszisztál! A miniszterelnöktől az utolsó „parancs-teljesítő” rendőrig! A felvonulók súlyos közszeméremsértést követnek el, még a hatályos „törvények” szerint is! A felvonulók között gyermekeket is lehetett látni, ami kimeríti a kiskorú megrontásának bűncselekményét!

A buzik első számú fájdalma az volt, hogy az új alkotmány szerint továbbra sem házasodhatnak. Valaki talán azt gondolja, hogy ez nagy érdeme a kormánynak, szerintünk ezért nem jár külön dicséret. Szintén kedvenc témája a deviánsoknak a gyermekvállalás lehetőségének követelése. Ez az a pont, ahol a legjámborabb ember zsebében is kinyílik a bicska. Boldog János Pál pápa fogalmazta meg tökéletesen: a gyermekek homoszexuális környezetbe való kényszerítése egyenlő megrontásukkal. Sátáni lélek kell ahhoz, hogy valakinek ilyen szörnyűség eszébe jusson!

Hogy kezelné egy konzervatív rezsim a homoszexualitás kérdését? Először is nézzük meg, honnan ered a probléma! A homoszexuálisok egy része tanulta ezt a viselkedést. A homoszexuális mozgalom hisztérikusan tagadja, hogy ilyesmi létezne, pedig biztosak lehetünk abban, hogy az ókori Görögország, ahol elharapódzott a homoszexualitás, nem csupa születetten beteg emberrel gyarapította a világot. Akiknél felvett szokás a homoszexualitás, törekednie kell ennek önmagából való kiártására, melyben az államnak és az egyháznak segítséget kell nyújtani. Természetellenes vonzódásukat nem élhetik ki, mert az súlyos bűn! Feltételezések szerint a homoszexuálisok egy másik része öröklötten szenved ettől a problémától, azaz betegek. Ennek a kérdésnek eldöntése a genetikusok feladata, ebbe nem kívánunk beleszólni. Tételezzük fel, hogy létezik ez a betegség. Ebben az esetben kötelessége a szakértőknek azon dolgozni, hogy megtalálják a gyógymódot. A környezetnek megértően, diszkréten kell kezelni a problémát és megadni minden segítséget a gyógyuláshoz. Aki ilyen betegségben szenved, óriási keresztet kapott! Nem tehet mást, mint hogy önmegtartóztatásban él, amíg nem sikerül meggyógyítani.

A homoszexualitás propagálását minden formában büntetni fogjuk! Tilos lesz reklámozása a média és kultúra minden területén! A homoszexuálisok azt kérik, hogy ne ítéljük meg őket. Mi nem is a homoszexuálisokat ítéljük meg, hanem a homoszexualitás kiélését és reklámozását! Nem a bűnöst, hanem a bűnt! Elutasítjuk a „nemzeti oldal” azon liberális tézisét is, mely szerint „otthon mindenki azt csinál, amit akar, csak ne mutogassa magát”. Nem, senki sem csinálhatja otthon sem „azt, amit akar”! Az erkölcstelenség rombolja a családot és az egész társadalmat! A hatóságoknak kötelessége fellépni ellene! Egyetlen előnye van talán az évről évre ismétlődő provokációnak, ami miatt az Úr megengedi: kiváló erődemonstráció ez a szélsőjobboldalnak, mely ilyenkor megmutathatja a hitetleneknek és dölyfösöknek, hogy igenis létezik és van bátorsága szembeszállni a mindent elborító sötétséggel!

Rendhagyóan Trianonról

A huszadik század elején négy jelentős hatalom volt Európában, amely több-kevésbé őrizte a tradicionális berendezkedést. Az Osztrák-Magyar Monarchia, a Német Császárság, az Orosz Cárság és a Török Szultanátus. A nemzetközi szabadkőművesség arra az elhatározásra jutott, hogy egy világháború keretében dönti meg ennek a négy országnak trónját. A háború kirobbanását trónörökösünk, Ferenc Ferdinánd meggyilkolásával provokálták ki 1914. június 28.-án. Oroszországot az antanthatalmak oldalán léptették be a Világháború, a cél azonban a miénkkel azonos volt szerepeltetésével. A Monarchia, fegyvertársával, a Császársággal példamutató elszántsággal harcolta végig a világháborút, de – hasonlóan a második világháborúhoz – az Egyesült Államok 1917. április 6.-ai hadba lépése az Antant oldalára billentette a mérleget. 1918. november 11.-én az Antant győzelmével ért véget az első világháború. Ezt követték az 1919-20-as békeszerződések, melyek célja a központi hatalmak „megbüntetése” volt. Valójában anyagilag, katonailag és terület vonatkozásában is meg akarták roppantani a központi hatalmakat, megelőzve, hogy, hogy újból fény-szerű erők jelenjenek meg Európa színpadán. Ezzel párhuzamosan forradalmakat robbantottak ki a Monarchiában és a Császárságban, aláásva az esetleges ellenállást.

1918. október 26.-én IV. Károly király József főherceget nevezte ki Magyarország helytartójává. 1918. október 31.-én győzött az őszirózsás (liberális) forradalom, megdöntve az ezer éves Apostoli Magyar Királyságot. József főherceg hűségnyilatkozatot tett az új hatalomnak. Katonáinkat, akik – török bajtársaikhoz hasonlóan – képesek lettek volna megvédeni az ország területét, visszahívták. A király november 13.-án lemondott uralkodói jogainak gyakorlásáról, az ország de facto államfő nélkül maradt. Tragédiánk sajnos még ezzel sem érte el tetőpontját. 1919. március 21.-én a bolsevisták vették át a hatalmat. Véráztatta hatalmuk 1919. augusztus elsejéig tartott. Egy kommunista állam létrejötte a kontinens közepén általános riadalmat keltett a nyugati hatalmakban, a Tanácsköztársaság ezért védelemre rendezkedett be. A Vörös Hadsereg északi hadjárata során benyomult a Felvidékre. A hadsereghez sok frontot megjárt katona csatlakozott, természetesen nem a bolsevizmus befolyásának növelése, hanem az elszakított területek felszabadítása céljából. Az Antant követelte a visszavonulást, cserébe felajánlotta, hogy a románok kiürítik a Tiszántúlt. A proletárdiktatúra vezetői beleegyeztek ebbe, így elvesztették a hadsereg támogatását. A román hadsereg megindult Budapest irányába. Augusztus elsején a Peidl-kormány vette át az ország irányítását, mely ismét kikiáltotta a népköztársaságot. Negyedikén a román csapatok elfoglalták Budapestet. Hetedikén József főherceg kormányzóvá kiáltotta ki magát és Friedrich Istvánt nevezte ki miniszterelnöknek. 23.-án a kormányzó kénytelen volt lemondani tisztségéről, viszont megerősítette Horthy Miklóst a Nemzeti Hadsereg élén. A Nemzeti Hadsereg – az Antant engedélyével – november 16.-án vonult be a románok által kifosztott fővárosba.

1920-ban került sor a béketárgyalásokra. A meghívott magyar küldöttség 1920. január 7-én érkezett Párizsba, gróf Apponyi Albert vezetésével. Itt kész diktátummal fogadták őket. 1920. június 4.-én íratták velük alá a békediktátumot, mely megfosztotta a Magyar Birodalmat területének háromnegyedétől. Fontos ezt megemlíteni, mert a köztudatban élő kétharmad csak a Magyar Királyságra vonatkozik, tehát a Horvátország nélküli területre. A trianoni békediktátumnak egyetlen jogi alapja volt, az erősebb joga. Az ellenség erősebb volt, a nemzet hűsége a királyhoz és a hazához (forradalmakban való részvétel) megingott, elvesztettük a harcot, viselnünk kellett következményeit. Ettől függetlenül persze aránytalan és kegyetlen döntésről van szó, de példátlannak éppen nem mondhatjuk. A történelem során államok százait radírozták le a térképről. Elég Lengyelország 18. századi sorsára gondolnunk. Azon állítás sem állja meg a helyét, hogy Magyarországnak „semmi köze sem volt a világháborúhoz, semmi érdek nem fűzte hozzá, a gonosz Habsburgok és németek rángatták bele”. Magyarország a Monarchia részeként nem kerülhette el a világháborút, hiszen pont azért robbantották azt ki a sötét erők, hogy az itt regnáló tradicionális rezsimet megsemmisítsék. Miután trónörökösünket meggyilkolták és megtagadták, hogy biztonsági intézkedéseket vezessünk be, teljes joggal üzentünk hadat Szerbiának és szövetségeseinek. A közös állam és uralkodó folytán értelmetlen dolog külön „magyar és „osztrák” érdekről beszélni. Németországnak azonosak voltak ellenségei a Monarchiával, így az is természetes volt, hogy közösen vegyük fel ellenük a harcot (akár csak a második világháborúban). Szégyellni valónk inkább nekünk van, ha IV. Károly (emberileg érthető) különbéke tapogatózásaira gondolunk. Hamis azon állítás is, hogy kizárólag Magyarországot érték veszteségek. Törökország, Németország, Bulgária és Ausztria ugyan úgy megcsonkítva került ki a világháborúból, mint mi. 

A Horthy-korszakban hivatalos, deklarált politikai irányvonala a revízió volt. Ezzel teljes mértékben egyet értünk. Minimális követelésként az etnikai határok meghúzását, maximálisként pedig a tejes integritás visszanyerését jelölték meg. Többé-kevésbé a külpolitikában is ez érvényesült. Jóságos szövetségeseink, Németországnak és Olaszországnak köszönhetően visszaszereztük elcsatolt területeink egy részét. Ennél többet is visszaszerezhettünk volna, ha Horthy és anglomán miniszterelnökei előbbre tartották volna hazánk fölszabadítását a londoni páholyok kiszolgálásánál. Esélyünk lett volna a teljes Felvidék, Délvidék és Nyugat-Magyarország visszacsatolására. Horvátország visszaszerzése valószínűleg német támogatással is kockázatos akció lett volna. A második világháború elvesztésével értelemszerűen sajnos ezek semmissé váltak.

A terrorisztikus liberális, majd bolsevik rezsimek evidenciának tekintették a határok végérvényességét. Az oktatásban természetes folyamat eredményeként mutatták be hazánk széttörését, melyben az elnyomó magyarság uralma alól végre kiszabadultak a nemzetiségek. A szomszéd államokban ezzel szemben sovén-blosevitsa rezsimek épültek, melyek örömmámorban úsztak, hogy ismét rátehették mocskos mancsukat ezer éves hazánk földjére.

Semmi sem változott a szemléletben a rendszerváltozással. Június 4.-ét nem nyilvánították gyásznappá. Áruló, liberális kormányaink alapszerződéseket kötöttek a szomszéd államokkal, melyekben megerősítették, hogy nincsenek velük szemben területi igényeink. A Fidesz kormány törvénybe iktatta a „nemzeti összetartozás napját” mely egy nemzeti érzelmű ember számára semmit sem jelent. Június 4-e a szétesésről szól, gyásznapja a magyarságnak.

Mit kéne tenni? Először is vegyük sorra, mit tehetne a jelenlegi rezsim a revízió érdekében. Először is fel kéne mondani az alapszerződéseket és be kellene jelenteni területi igényünket a szomszéd államokkal szemben. Kezdeményezni kéne a Trianoni békeszerződés felülvizsgálatát, és visszaszerezni a lehető legtöbb területet. Természetesen üdvös lenne, ha a határon túli magyarok képesek lennének kiharcolni az autonómiát, de ez csak egy lépés lehet a végcél felé. Az oktatást, kultúrát és médiát a revízió szellemében kéne átszervezni és szigorúan büntetni legnagyobb nemzeti tragédiánkon való gúnyoldósát, az áruló propagandát.

Gyakran hangzik el érvként a revízió ellen a határon túli magyarok szembenállása. Itthon és határon túl is maroknyi ember híve a teljes revíziónak. A határon túli magyarság kettős agymosáson esett át: bolsevik és soviniszta. Így nem csoda, ha a többség ugyan úgy gondolkozik, mint az itthoni magyarság többsége. Ismét megerősítjük, hogy nem vagyunk a népakarat hívei, így számunkra ez nem sokat jelent. Nem csak elszakított magyarokat akarunk visszaszerezni, hanem elszakított földeket, városokat, kulturális és gazdasági kincseket. Ez kötelességünk, ha tetszik a külhoni magyarságnak, ha nem.

Szintén gyakran felmerülő kérdés, hogy „mit fogunk csinálni több millió románnal?” A Kárpát-medence etnikai összetételét mesterségesen borították fel annyira, amilyen állapotban most van. A román és szerb lakosság felét nyugodtan haza lehet majd küldeni. Az itt maradó nemzetiségek egy része asszimilálható, a maradékkal, pedig konnacionalista alapon képzeljük el az együttélést. A konnacionalizmus Szálasi Ferenc briliáns találmánya. Azt jelenti, hogy egy szlovák lehet büszke szlovákságára, egy román a románságára, egy német a németségére, stb., e mellett, pedig büszke tagja lehet a magyar politikai nemzetnek (e fölött, pedig egy birodalmi alattvalói öntudat állhat, tesszük hozzá mi)! A jó értelemben vett nacionalizmus nem áll szemben egy másik nacionalizmussal, hiszen ha szeretem a saját népemet, akkor megértem, hogy más ugyan így érez a saját népe iránt!

Hogyan lehetne elérni a végcélt, a teljes revíziót? Ehhez először is magát a magyar államiságot kéne visszaállítani, mely 1945 áprilisában, a vörös hadsereg győzelmével megszűnt Magyarországon. Ezt követően szükség lenne egy tulajdonosra, aki visszaköveteli tulajdonát. Konzervatív felfogás szerint az állam tulajdonosa az uralkodó. A Magyar Apostoli Királyság tulajdonosa a Habsburg-Lotaringiai dinasztia aktuális uralkodója. Bonyolult kérdés, hogy ki jelenleg a magyar királyi cím tulajdonosa, ebbe most nem is megyünk bele. Az viszont tény, hogy a cím a család birtokában van. Tehát a revízió érdekében a magyar király, vagy az őt helyettesítő helytartó léphetne fel. Első körben békés, második körben pedig katonai eszközökkel. Ahhoz, hogy az utóbbira sor kerüljön, értelemszerűen teljesen át kéne rendeződnie a világ, de legalább Európa politikai berendezkedésének. Egy olyan kínálkozó lehetőségnek kéne előállni, mely a harmincas években kínálkozott.

Követeljük Magyarország területi integritásának helyreállítását! Vesszen Trianon! 

Köszöntő

Isten hozott kedves olvasó! Blogom célja a teokrácia (istenuralom) eszméjének terjesztése. A teokratikus államban Isten uralkodik a nemzet felett, a monarcha (uralkodó) személyén keresztül. A trón és oltár együttműködésén alapuló rendszer elsődleges célja az emberek üdvösséghez vezetése. Teokrata szemüvegen keresztül fogom vizsgálni a társadalmi, történelmi eseményeket. Tágabb értelemben konzervatívnak vallom magam, mely alatt az eredeti, 19. század eleji konzervativizmust értem, mely a tradicionális állam restaurációját tűzte ki célul maga elé. Célom azoknak az elveknek aktualizálása, melyekre Szent István állama (és általában a középkori Európa) épült. A politikai uralom Istentől származik, aki azt egy dinasztián keresztül gyakorolja. Az emberek képességeik és erkölcsük vonatkozásában egyenlőtlenek, azért jogilag alá-fölé rendeltségi viszony illeti meg őket. A képességek kibontakoztatásának elsődleges helye a család, ezért minden hivatásnak dinasztikussá kell válni. Földi életünk során anyagi jólétre is szükségünk van, de csak olyanra, mely méltóságunkkal arányban áll. Minden vagyon tulajdonosa Isten, aki használatra adja az uralkodónak, aki az elitnek, ők pedig a közrendűeknek. Tőkések és dolgozók egy szervezetbe (céh/korporáció) tömörülnek, a haza szolgálatára.

A REND elleni első támadás a protestantizmus volt, mely az ember kénye-kedve szerint akarta átalakítani az egyetlen igaz és üdvözítő vallási rendszert, melyet Istentől kaptunk. A meglazított talajon szárba szökkentek a liberális forradalmak, melyek elszakítottak az Úrtól több európai államot. Ezzel párhuzamosan a szellemi elsötétedés is folytatódott. A felvilágosodásnak nevezett eszmeáramlat irracionálisnak bélyegezte a vallást és tisztán emberi kultúrát akart építeni. A talaján születő parlamentáris és kommunista demokráciák teljes elvallástalanodást és mérhetetlen szenvedést okoztak. A még pislákoló fényt két világháború segítségével tudták csak elnyomni a Gonosz-lélek seregei.

Magyarország sem kerülte el a protestantizmus keltette felfordulást. Istennek hála a lakkosság többsége visszatért az igaz hitre, de a nemzet évszázadokra ketté bomlott és testvérháborúk sorozata következett, melyekben egyik oldalon a katolicizmust védelmező nagy dinasztiánk, a Habsburgok álltak, másik oldalán pedig a felforgatás erői és az általuk megtévesztettek. A 48-as forradalmi hullám is behatolt az országba, töménytelen értelmetlen szenvedést hozva magával. Azonban, egészen az első világháborúig, részesült a Monarchia abban a dicsőségben, hogy többé-kevésbé megőrizte a rendet. Az első világháborút követően a társdalom sleppje terrorisztikus uralommal állt ezért bosszút. A turáni harciasság azonban elsöpörte ezt. Az újabb világháború után végképp kiirtották/elüldözték a magyar szellemi elitet.  

Mára a tradíció erői föld alá kényszerültek. Néhányan egyedül, vagy csoportban ápolják emlékét a régi világnak. Megteremtik a szellemi, szervezeti alapjait a restaurációnak. A média axiómaként próbálja ránk erőltetni a devianciát, a hatóságok kíméletlenül üldöznek mindenkit, aki akár csak kritizálni meri az új, ateista világot. Harcolnunk kell imával és propagandával! Ha az apokalipszis előtt lesz még keresztény uralom a földön, azért, ha a végső küzdelemre kell seregeket gyűjtenünk, azért! Add Urunk, hogy Magyarországon, Európában és Világon is megvalósuljon a te társadalmi uralmad!